Dózsa György parasztháborúja már a kitörésétől foglalkoztatta a közvéleményt, történetírókat és történészeket. Ez a figyelem fokozódott a szocializmus alatt, amelynek egyik központi gondolata a forradalmiság volt.

A ceglédi kiáltványt mai napig a Dózsa-vezette parasztháború kulcsszövegének tartják, mivel egyike a kevés, úgynevezett belső forrás egyikének, vagyis nem a parasztháborúról írták külső megfigyelők, hanem a háborúban részt vevők egyike írhatta. 2016-ig egyetlen példánya, a bártfai változat volt ismert, amely latin nyelven íródott, keltezetlen, a datálás helyét (Cegléd) tartalmazza, és a bártfai városi levéltár gyűjteményéből került elő. A dokumentumot először Wagner Károly publikálta 1778-ban, ezután többen is közzétették.  A ceglédi kiáltvány elnevezés Márki Sándorhoz köthető, aki 1913-ban megjelent Dózsa-monográfiájában a szöveg keletkezését 1514. május 18-ára tette, és feltételezte, hogy ugyanekkor Dózsa beszédet is mondott Cegléden.¹ Ez utóbbit Szűcs Jenő 1972-ben cáfolta. 

Szűcs ebben az évben egyébként három tanulmányt is publikált a Dózsa-féle parasztháborúról, az egyiket kifejezetten az ideológiai elemzésnek szentelte. Ez önmagában is mutatja a Dózsa-féle parasztháború iránti érdeklődést a szocialista korszakban.²

Szűcs teljesen más következtetésre jutott a kiáltvány datálásával kapcsolatban: „[…] mindeddig az volt az egyik hiba, hogy senki sem tudta azt másként elképzelni, mint (Dózsa) Székely György személyes jelenlétével kapcsolatban, Dózsa maga pedig Cegléden csakugyan május közepe körül vonulhatott át. […] szólva, ha már ’kiáltványként’ fogjuk fel és nevezzük meg (s nem is teljesen alaptalanul), amely több példányban jutott el különböző vidékekre, e személyes jelenlét éppen nem feltétel. E parancs június első napjaiban keletkezhetett a Nagylak és Lippa közti térségben, s több példányát a főkapitány nevében Dózsa Gergely küldte szét Ceglédről, a Buda elleni vonulásának valószínűleg Tiszavárkony utáni állomásán június közepén (június 10-21 közt), ily módon csakugyan már a meghirdetett parasztháború legfontosabb dokumentuma. […] nem egyéb, mint a parasztháború kialakult ideológiájának summázata […]³ Szűcs tehát a viszonylag rövid, nyúlfarknyi szövegbe egy egész ideológiai összegzést látott bele, és a latin szöveget aprólékos filológiai munkával elemezte. Meglátásainak zöme a mai napig időtálló.

Lakatos Bálint azonban 2016-ban publikálta a ceglédi kiáltvány egy újabb előkerült változatát, amelynek lelőhelye a lille-i levéltár. Az itt fellelt változat datált, mégpedig május 25-ére, és egy aláírás is szerepel rajta: Michal magister belliductor [vélhetőleg alvezér]. Ezzel alapjaiban kérdőjeleződik meg, hogy a szöveg a parasztháború csúcspontján keletkezett ideológiai summázat lenne.⁴

A datálás – mint igencsak gyakorlati probléma – tisztázása ugyanakkor ráirányítja a figyelmet egy érdekes elméleti-módszertani problémára is: a túlinterpretálás jelenségére. A posztmodern történetfilozófia szerint a múlt rekonstruálásakor a történész nem pusztán „objektíven” megszólaltatja, elemzi, értelmezi a forrást, hanem szubjektív elbeszélést, narratívát hoz létre, amelybe belekerül saját jelene és személyisége is. Tehát akár olyan értelmezéseket is beleláthat a forrásba, amelyek nincsenek ott. Ez fokozottan előfordulhat olyankor, amikor viszonylag nagy jelenséget (például egy parasztháborút) kell megérteni vagy egy nehéz kérdésre kell válaszolni (mit gondolhattak a felkelő parasztok, mi lehetett a parasztháború ideológiája) egy rövid forrás segítségével, amely vélhetőleg nem ebből a célból íródott. Hiszen a ceglédi kiáltvány röviden összefoglalva arról szól, hogy Dózsa felszólítja a parasztságot a nemesek elleni harcra, és változatos büntetéssel fenyegeti meg a harcolni nem akarókat. 

Lakatos egy sokkal gyakorlatiasabb megoldásra jutott a ceglédi kiáltvány céljával kapcsolatban (erre egyébiránt Szűcs is célzott tanulmányában). Bakócz Tamás, a török elleni keresztes háború kihirdetésének szorgalmazója, május 15-én kiadott egy további toborzást tiltó parancslevelet. A ceglédi kiáltvány szövege szófordulataiban is ezt idézi és erre válaszolt. Megtagadva a parancsot, a keresztesek tovább folytatták a parasztok toborzását.⁵

A ceglédi kiáltvány szövege magyar fordításban:

„Székely (Dózsa) György, vitéz katona, a keresztesek istenáldotta népének vezére és főkapitánya ... a Magyarországban ... levő városok, mezővárosoknak és falvaknak együtt és egyenként üdvözletünket! Tudjátok, hogy a hitszegő nemesek ellenünk és egész keresztes hadunk szent gyülekezete ellen ártó szándékkal felkeltek, hogy bennünket üldözzenek. . . Azért is nektek számkivetés és örök kárhozat, valamint fejetek és minden javatok vesztésének terhe alatt megparancsoljuk ... hogy jelen levelünk kézhezvétele után rögtön és azonnal, minden késedelem és kifogás nélkül jöjjetek, siessetek hazánk, Cegléd mezővárosába és igyekezzetek, hogy így e szent had és áldott gyülekezet a nemesek, hütelen és gonosz nemesek erejét és hatalamát ... meg tudja zabolázni. Ha így tesztek, jól van, különben a fentiek büntetését vonjátok magatokra.”⁶