A legnagyobb magyar fiából lett török pasa

185 évvel ezelőtt ezen a napon született Pozsonyban Széchenyi Ödön, gróf Széchenyi István másodszülött fia. Habár lelkes hazafiként tudását és tettvágyát hazája felvirágoztatása érdekében kívánta kamatoztatni, sorsa úgy alakult, hogy élete nagyrészét Magyarországtól távol, Isztambulban élte le.

Az ifjú gróf örökölte apja szellemi képességeit, sokoldalú, széles látókörű fiatalemberként élénken érdeklődött a világ gazdasági és technikai újdonságai iránt, és az általa hasznosnak tartott nóvumok meghonosításában igyekezett minél erőteljesebben közreműködni. 

Az 1862-es londoni világkiállításon kormánybiztosi megbízatásban tett látogatása során keltette fel a figyelmét a világ első hivatásos tűzoltósága, amely a brit fővárosban működött. Saját elhatározásából beállt több hétre gyakornoknak a tűzoltócsapatba, és a minél teljesebb körű tapasztalatszerzés érdekében zokszó nélkül végezte a hivatással kapcsolatos legalantasabb munkákat is, mint például a tömlők halzsírral való kenegetése. 

A_HABLEÁNY_érkezése_Párizsba,_1867

Hazatérése után nekilátott a munkának, hogy önkéntes tűzoltóegyletet szervezzen. Végül úgy alakult, hogy nem sokkal az első magyar önkéntes tűzoltóság után sikerült létrehoznia az első magyar hivatásos tűzoltóságot is Pest-Budán 1870-ben, és mindkét szervezetnek ő lett a főparancsnoka. Sőt, az év végén megalakulhatott a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség is 17 egylet részvételével, elnöknek természetesen Széchenyi Ödönt választották.  Azonban nemcsak a tűz, hanem a víz is érdeklődése középpontjában állt. Rész vett az Első Magyar Gőzhajózási Társulat létrehozására szervezett mozgalomban, de támogatta a Balatoni Yacht Egylet létrejöttét is. A Dunagőzhajózási Társaság hajóin önkéntes szolgálatot teljesített, többször elhajózott Galacig és vissza. A megszerzett vízi jártasságnak köszönhetően sikerült letennie a hajóskapitányi vizsgát. Az 1867-es párizsi világkiállításra saját tervezésű, Hableány nevű kisebb gőzhajóját vezetve jutott el a Duna-Majna-Rajna-Marne-Szajna vízi útvonalon, demonstrálva, hogy adottak a feltételek a kontinens keresztülhajózására. A kétezer kilométeres távot 43 nap alatt sikerült leküzdenie. Útja nagy sikert aratott Párizsban, hajója elnyerte a világkiállítás aranyérmét. III. Napóleon francia császár, aki feleségével próbautat is tett a gőzösön, a francia Becsületrendet adományozta Széchenyi Ödönnek.

Bár itthon nem minden fejlesztési ötletét sikerült megvalósítania, de szép számmal voltak jelentős sikerei, mint például a Buda-vári gőzsikló létrejötte. Részt vett 1867-ben a későbbi MÁVAG-gyár alapjául szolgáló Magyar Svájci Gépgyár Rt., 1868-ban pedig az Újpesti Hajógyár alapításában. Az ő ötlete alapján, bár már nem az ő vezetésével, valósult meg a Sváb-hegyi fogaskerekű vasút. Elbukott ötletei közül a legfájóbb volt számára a Pest és Buda között közlekedő gőzkomp, amelyet a gáncsoskodók sikerrel hiúsítottak meg. 

Széchenyi_Ödön_gróf_1900_körül

1874-ben felkérést kapott II. Abdülaziz török szultántól, hogy szervezze meg Isztambul tűzoltóságát. Nagy hévvel vetette bele magát a munkába, és végül az Oszmán Birodalom tűzvédelmi rendszerének állandó tökéletesítése és fejlesztése annyi elfoglaltságot biztosított számára, hogy habár eredetileg egyáltalán nem állt szándékában, egészen élete végéig Törökországban ragadt. Munkáját végig hatalmas elismerés övezte a szultán és kormánya részéről.  Ő volt az első keresztény, aki úgy nyerte el a pasa címet, hogy nem kényszerítették hite feladására és az iszlámra való áttérésre. 1899-ben megkapta az Osmaniye-rend nagyszalagját, 1912-ben a török tűzoltóezredek és a tengeri tűzoltózászlóalj főparancsnokaként, török szultáni táborszernaggyá léptették elő. 

Noha majdnem ötven évet élt Törökországban, megmaradt magyar hazafinak, többször hazalátogatott, gyerekeit magyarul taníttatta, és magyarnak nevelte. 1922. március 4-én hunyt el Isztambulban, ahol a helyi tűzoltó múzeum az ő nevét viseli. Az Isztambul európai oldalán elhelyezkedő Feriköy temetőben lévő sírját ma is rendszeresen látogatják a török tűzoltók képviselői.

Tóth Zsolt, Magyarságkutató Intézet
a Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa