Tavaink és töveink – A nyelvváltozás természetéhez

"...Nem is oly régen zombirádió-hallgatásra ítéltettem az egyik budai edzőteremben, nem mintha nem tudnám kikapcsolni a fölösleges zajokat mozgás közben, de ez a mondat a röhincsélő semmi közepette is megüti a magamfajta ingerküszöbét: „Milyen jó, ha a nagy melegben van valakinek kerti tója.” Ekkor sokat hallott füleim valóban zsibbadni kezdtek, s immár úgy éreztem, évszaktól függetlenül, ezek nem véletlen nyelvbotlások többé. Az még csak rendben lenne, hogy egyes szavaink egyik ragozási típusból másikba kerülhetnek, ez többnyire a ragozás egyszerűsödését, „szabályosabbá” válását hozza magával. Elfogadom, Pesten rég kisebbségbe szorultam azzal, hogy két pohár narancslevet kérek „narancslét” helyett. „A narancslét, narancskék, narancslém” alakok a fővárosi iskolás korúak beszédében már egy záruló nyelvváltozás biztos egyeduralkodói. Az is igaz, hogy a Palicsi-tavon is ringhat bója, ám hogy a palicsiaknak lenne tója, már erősen valószínűtlennek tűnt."

A teljes írást a Magyar Szó oldalán érhetik el

pomozi
Pomozi Péter