Kiadványok

Régészeti tanulmányok a Bodrogköz 10–11. századi településtörténetéhez

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 1.

szerző: Horváth Ciprián

A kötet a Bodrogköz 10–11. századi közösségeit és településtörténeti folyamatait mutatja be az ott található korabeli sírok és temetők elemzésén keresztül. E régió talán a magyarság népi tömegeinek Kárpát-medencébe költözését megelőzően is szereppel bírhatott népünk történelmében, a kutatók ma már számolnak annak lehetőségével is, hogy eleink egy csoportja – talán akkor még csak a haderő bizonytalan nagyságú része – a honalapítást megelőzően is jelen lehetett a Kárpát-medencében. A folyóköz pedig bizonyára az elsőként elért területek közé tartozott. Szerepe a 10. században kétségtelenül kiemelkedő volt, hiszen a gazdag leletanyagú sírok, temetők hasonló koncentrációja nem figyelhető meg másutt a magyar szállásterületen belül. A leginkább elfogadott nézet szerint ezek a temetők magának a fejedelmi központnak a hagyatékát jelzik, mely központ a 10. század derekán folyt hatalmi harcokig a Tisza–Bodrog közén maradt. A század második felétől a központ áthelyezésének hatására azonban észrevehetően megváltozott az itt élő közösségek jellege, és a településterület súlypontja is eltolódott. A kötet főként ez utóbbi időszakra koncentrálva mutatja be az olvasónak a kirajzolódó településtörténeti folyamatokat.

A hatalom forrása és a magyar honfoglalás – hódítás és integráció

A korai magyar történelem egy régész szemszögéből

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 2.

szerző: Gáll Erwin

E kötet nem arra törekszik, hogy a korai magyar történet, az őstörténet nagyívű tablóját nyújtsa, hiszen a tudományágak szerteágazó fejlődése korában egyetlen szerző hogyan is vállalkozhatna ilyesmire. Célja a történeti jellegű elméletek elemzése, a szerző régész mivoltából fakadóan elsősorban az archaeológiai források kritikai vizsgálatán keresztül. A kötet gerincét a Kárpát-medence 10. századi temetőfeltárási eredményeinek számbavétele adja. Az elemzés régiók szerint halad, ennek során több régi és új kérdést vet fel.

Továbbá olyan kérdéseket feszeget, mint a nomád hatalmi struktúrák, különösen a magyar steppeállam jelensége. Mi volt a Magyar Nagyfejedelemség státusa az új földrajzi környezetben? Értelmezhető-e a nyugati hatalmak és Bizánc perifériájaként? Mely okok miatt bukott el a Kárpát-medencei magyar steppeállam?

Növényi ornamentika a késő avar kori díszítőművészetben (Kr. u. 8. század – 9. század eleje)

Kultúrtörténeti tanulmányok

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 3.

szerző: Szenthe Gergely

Az avar kor második fele, a Kr. u. 8. század és a 9. század első harmada a Kárpát-medencében – ahogyan a környező világban is – mélyreható változásoknak, a középkori rendszerek születésének az ideje. Az átalakulás megnyilvánul a régészeti módszerekkel jól kutatható díszítőművészetben, ezen belül az ornamentikában is. A 7. század végétől hallatlanul gazdag alakos, geometrikus és növényi ornamentika borítja el a tárgyakat: elemzésük a környező térség és a késő avar kultúra kapcsolataiba, valamint a Kárpát-medencei, önálló folyamatokba is betekintést enged. A késő avar kori díszítőművészetet egyszerre alakította a sztyeppei kapcsolatrendszer, valamint az ezt változatos formákkal dúsító, bizánci és az európai környezeten át érkező antik hatás. Az avar kultúra mindezeket egységgé, önálló díszítőművészeti stílussá alakította, alkotó módon formálva a rendelkezésére álló anyagot. Ekkoriban, a korai középkorban a különböző díszítőművészetek közötti hasonlóság, a vizuális megértés lehetőségei korábban ismeretlen mértékben bontakoztak ki; ebben már a középkori Európa vizuális világának, közös kulturális folyamatainak csírái azonosíthatók. A kötet ezen ornamentika avar változatának nagyobbik részét, a növényi eredetű minta- és motívumkincset vizsgálja.

Menandrosz protector töredékei

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 4.

fordította, az utószót és a jegyzeteket írta: Fehér Bence

Menandrosz protector a VI. század harmadik nagy bizánci történetírója, aki Mauricius császár uralkodása alatt írta meg a század második felének történetét. A nagy lélegzetű műből csak töredékek ismertek; ezeket jórészt Bíborbanszületett Konstantin császár őrizte meg, aki saját történeti művei mellett forrásgyűjteményeket is létrehozott. Három gyűjteménye őriz Menandrosz-részleteket: Szemelvények a barbárok rómaiakhoz küldött követségeiről; Szemelvények a rómaiak barbárokhoz küldött követségeiről; Szemelvények bölcs mondásokból.

De miért fontos Menandrosz ma a világnak, és kifejezetten nekünk magyaroknak? Mert ami fennmaradt belőle, döntő többségben a külpolitikára vonatkozik: a diplomáciai tevékenységre és az ezzel összefüggő hadműveletekre. Ebből következik, hogy minden kortársánál részletesebben bemutatta a kelet-európai nomád népekkel való kapcsolatokat is. Így a Kárpát-medencei avar birodalom megalapításáról, a türk birodalom fénykoráról pótolhatatlan adatokat hagyományozott ránk.

Fuldai évkönyvek / Annales Fuldenses

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 5.

fordította, az utószót és a jegyzeteket írta: Darvas Mátyás

A Fuldai Évkönyvek (Annales Fuldenses) a frank történetírás egyik alapműve, emellett a magyar régmúlt emblematikus forrásmunkája. Ebbéli jelentősége akkor is szembetűnő, ha a honfoglalás koráról szóló többi ránk maradt latin nyelvű szövegtanú között helyezzük el terjedelem és relevancia tekintetében: ezek ugyanis vagy egyetlen eseményt írnak le kimerítően, vagy ha többet, akkor lakonikus rövidséggel; a hosszabb leírások pedig nem egyszer jóval később keletkeztek, így alaposabb kritikával kezelendőek. Az Annales Fuldensest tehát kiemeli a magyarokat érintő feljegyzések száma, az események folyamatban történő ábrázolása és a feljegyzések megbízhatósága.

A Fuldai Évkönyvekből eddig csak a magyar vonatkozású szemelvényeket fordították le. Kritikai kiadáson alapuló teljes szövegmagyarítás most készült először: ezen keresztül betekintést nyerhetünk a Karoling Nyugat- és Közép-Európa politika- és művelődéstörténetébe; abba a közegbe, ahová a Magyar Nagyfejedelemség népe megérkezett.

A Kárpát-medence legkülönlegesebb Árpád-kori templomai

Északkelet és a Tisza völgye

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 6.

szerző: Németh Zsolt

Több szempontból is különleges könyvet tart a kezében a kedves Olvasó. Egyrészt a benne tárgyalt Árpád-kori templomok önmagukban különlegesek, elsősorban alaprajzi és építészeti szempontból. Szó esik benne hazánk egyetlen ikerszentélyes templomáról, egy ikertemplomunkról és tíz körtemplomról, ismertet egy hajdan 18 falfülkével ellátott hosszházas templomot és egy olyan épületet, amelynek alaprajza és díszítő elemei egyszerre mutatnak rokonságot kaukázusi és asturiai templomokkal. Ezek az alaprajzi formák egyértelművé teszik, hogy bennük a szentmiséktől eltérő, más szertartások is zajlottak. A kötet egyebek között ezek jellegére próbál választ találni.

A kiadvány másik érdekessége, hogy fizikus szerzője mennyire széles spektrumon vizsgálja a tárgyalt épületeket. Olyan kérdéseket tesz föl, amelyeket mások számára fel sem merültek. A történeti háttér és a régészeti kutatások ismertetésén túl figyelembe vesz egyházjogi szempontokat, foglalkozik az épületek tájolásával és szakrális geometriájával, a mértékrendszerrel, amely szerint emelték őket, a bennük működő fény és hangok szerepével, és az utóbbival kapcsolatos saját kísérletekről is beszámol. A sokféle szempont összevetésével a lehető legteljesebb képet igyekszik kialakítani arról, hogy megálmodóik miért éppen ilyenre tervezték és építették e templomokat. Szokatlanságuk bizonyítéka, hogy az utókor valamennyit átalakította vagy lebontotta, mert nem tudta úgy használni, ahogy építtetői még képesek voltak.

A gazdagon illusztrált könyv különleges abban is, hogy közel tudja hozni az olvasóhoz Árpád-kori templomainknak a ma emberétől látszólag távoli világát. Ezt támogatja a szerző közérthető stílusa, illetve a gondolatmeneteinek követését segítő 93 fénykép és 31 ábra. A kötet arra bátorít, hogy vegyük birtokba saját örökségünket: bölcs eleink alapos tudásáról és korunkénál sokkal egészségesebb világlátásáról tanúskodó szakrális épületeit. Keressük fel és csodáljuk meg őket, és részesüljünk mindabból, amit még ma is adni tudnak nekünk!

Rovás – magyar nyelvtörténet – művelődéstörténet

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 7.

szerkesztő: Zelliger Erzsébet

Az olvasó a 2018. január 25-én megrendezett Rovás kerekasztal-konferencia anyagát tartja a kezében. Az esemény nem előzmény nélkül való: az utóbbi évtizedben mintha megerősödött volna az igény a rovásírás tudományos kutatási eredményeinek a szakmai közvélemény elé tárására. A folyamatot mutatja, hogy az OSZK „Látjátok feleim…” című 2009–2010-ben megrendezett nagysikerű kiállításán még az említés szintjén sem esett szó rovásírásos emlékeinkről. Az MTA őstörténeti konferenciáján 2013-ban már a Tudománytörténeti szekcióban kaptak szót a rovásírás kérdései. Ezt követően került sor a 2013–2014-es tanév tavaszi félévében az ELTE Benkő Loránd Nyelvtörténeti Műhelyének szervezésében a Rovásírásos emlékeink mint nyelvemlékek című előadássorozatra. Ezt követte a MANYSI felkérése olyan konferencia szervezésére, amely a rovásírásos emlékeket mint nyelvemlékeket tárgyalja, és rajtuk keresztül lehetőség szerint a magyar nyelv nyelvemlékes korát az eddigi, 11. századi kezdeteknél korábbra tolja ki. A Rovás kerekasztal-konferencia megszervezésekor az előadók felkérése annak a gondolatnak a jegyében történt, hogy előadásaik alapján jogosan lehessen arról beszélni, hogy a rovás írásemlékeket nyelvemlékeknek tekinthetjük, tanulságaikat be lehet építeni a magyar nyelv- és a magyar művelődéstörténet vizsgálatába.

Czuczor–Fogarasi-tanácskozás A magyar nyelv szótára pótkötetének megjelenése alkalmából

Tanulmánykötet a Magyar Nyelvstratégiai Intézet által 2018. december 13-án rendezett tanácskozáson elhangzott előadásokból

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 8.

szerkesztők: Horváth Katalin – H. Tóth Tibor – Ferenczi Gábor

Tanulmánykötetünk a konferencia előadásaiból készített dolgozatokat fogja egybe. A kilenc írás sorrendje – kisebb eltéréssel – megegyezik az előadások elhangzásának sorrendjével. A köszöntőket követően a tanulmányok sorát a Toldalék kéziratos jegyzetanyagának gondozását, a pótkötet szerkesztési munkálatait bemutató írás nyitja meg. Az ezt követő tanulmányok többféleképpen kapcsolódnak Czuczorék korához, a romantika meghatározó irányzatához, a bölcseleti nyelvészethez és ennek kiemelkedő teljesítményéhez, a nagyszótárhoz. A nyelvtudomány- és eszmetörténeti vonatkozású dolgozatokat a nagyszótár és a szaknyelvek, illetőleg a gyökszótárak és a nyelvjárások viszonyát vizsgáló írások követik. A sort a nagyszótár központi témájára, a szókincs belső rendszerére, a nyelvi variabilitás kérdéseire, az alakváltozatoknak a magyar szócsaládokban betöltött alapvető szerepére összpontosító értekezések zárják. Az anyag minél szélesebb körben való megismertetésének érdekében a tanulmányok összefoglalóit – kulcsszavaikkal együtt – angolul és magyarul is közzétesszük.

Kötetünket annak reményében bocsátjuk útjára, hogy − az utóbbi évek Czuczor−Fogarasi-konferenciaköteteinek anyagához hasonlóan (Életünk, Czuczor−Fogarasi-különszám [2011/3−4.]; II. Czuczor−Fogarasi-konferencia [Magyar Művészeti Akadémia, 2013]; Czuczor Gergely munkássága és A magyar nyelv szótára [L’Harmattan−MANYSI, 2017] – sikeresen járul hozzá a nagyszótárnak és korának régóta várt elfogulatlan, tárgyilagos, korszerű újraértékeléséhez, méltányos és hiteles recepciójához.

A magyar nyelvjárások a XXI. században – nyelvstratégiai megközelítésben

Tanulmánykötet a Magyar Nyelvstratégiai Intézet által 2018. december 4–5-én rendezett konferencián elhangzott előadásokból

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 9.

szerkesztők: Bódi Zoltán – Ferenczi Gábor – Pál Helén

Mi a fő kérdés? Az, vajon mi dolguk van vagy lehet a nyelvstratégáknak a nyelvjárások vonatkozásában. Kétféle válasz lehetséges. Egyrészt az, hogy nincs dolguk. Ebben az esetben nincs teendő sem. Másrészt az a lehetséges válasz, hogy van dolguk, mégpedig – mert veszélyeztetett helyzetű nyelvváltozatokról van szó – a nyelvjárások továbbélésének a segítése. Egészen pontosan s aktualizálva: a regionális beszélők támogatása abban, hogy megtartsák nyelvjárásukat. De gondolhatunk bizonyos nyelvjárások revitalizációjának a megkísérlésére is (a moldvai magyar nyelvhasználatra gondolok). Véleményem az, hogy a tudományos szempontból adható felelős válasz igenlő. (Zárójelben: több alkotmány szövegében van szó a nyelvjárások védelméről, megőrzésük, támogatásuk szükségéről, pl. a német, a lengyel, a finn és az észt alkotmányban.) Ez esetben viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy összetett, szerteágazó feladathalmaz vár ránk. Hatékony stratégia kidolgozása csak akkor remélhető, ha nem veszünk el a részletekben. Ha különbséget tudunk tenni sürgős és kevésbé sürgős, fontos és kevésbé fontos teendők között. Ha nem kergetünk hamis illúziókat, hanem a szigorú tények ismeretében alakítjuk ki a cselekvési programot. Számot vetve azzal, hogy többnyire rajtunk kívül álló tényezők szabják meg mozgásterünket.

Kiss Jenő
professor emeritus

Palóc olvasókönyv

Nyelvi és irodalmi kalandozások

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 10.

szerkesztő: Pomozi Péter

Kötetünk elsősorban a palóc nyelvterület gyermekeihez és ifjaihoz szól, Zoboraljától az Ipoly vidéken, az Északi-középhegység vonulatán át egészen a keleti palóc határfalvakig. A palóc nyelvváltozat 1920 előtt Felső-Magyarország számos északi vármegyéjében is otthonosan hangzott. Ez az olvasókönyv ebbe a nagy Palócországba kalauzolja olvasóit, nem feledve a déli palóc szigeteket sem.

A helyi folklórkincsekből úgy válogattunk, hogy közben a tájnyelvi zamatot is megőriztük. Bemutatjuk, hogy palócul írni-olvasni nem ördöngösség, ráadásul csak így tudjuk őseink örökségét a maga szépségében és teljességében továbbadni. Az olvasókönyvet e cél jegyében öt részre tagoltuk: az első fejezet a palóc nyelvjárás jellegzetességeit, a standard palóc írást mutatja be, a második történeti, a harmadik néprajzi, a negyedik szépirodalmi, az ötödik vártörténeti szövegeket közöl, örök értékű palóc szemelvények mellett számos forrásértékűt is.

A Palóc olvasókönyv jól használható az alap- és középfokú oktatás anyanyelvi, irodalmi, helytörténeti óráin, hagyományőrző körökben és családi kötetként is, főleg – ám nem kizárólag – azon régiókban, melyeknek palóc nyelvi-néprajzi gyökereik vannak.