Régészeti tanulmányok a Bodrogköz 10–11. századi településtörténetéhez

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 1.

szerző: Horváth Ciprián

A kötet a Bodrogköz 10–11. századi közösségeit és településtörténeti folyamatait mutatja be az ott található korabeli sírok és temetők elemzésén keresztül. E régió talán a magyarság népi tömegeinek Kárpát-medencébe költözését megelőzően is szereppel bírhatott népünk történelmében, a kutatók ma már számolnak annak lehetőségével is, hogy eleink egy csoportja – talán akkor még csak a haderő bizonytalan nagyságú része – a honalapítást megelőzően is jelen lehetett a Kárpát-medencében. A folyóköz pedig bizonyára az elsőként elért területek közé tartozott. Szerepe a 10. században kétségtelenül kiemelkedő volt, hiszen a gazdag leletanyagú sírok, temetők hasonló koncentrációja nem figyelhető meg másutt a magyar szállásterületen belül. A leginkább elfogadott nézet szerint ezek a temetők magának a fejedelmi központnak a hagyatékát jelzik, mely központ a 10. század derekán folyt hatalmi harcokig a Tisza–Bodrog közén maradt. A század második felétől a központ áthelyezésének hatására azonban észrevehetően megváltozott az itt élő közösségek jellege, és a településterület súlypontja is eltolódott. A kötet főként ez utóbbi időszakra koncentrálva mutatja be az olvasónak a kirajzolódó településtörténeti folyamatokat.