Szeretfalva-Déda vasútvonal építéstörténete

2019-12-05 18:23:54

A trianoni békediktátummal Magyarországtól Romániához csatolt 102 813 km2 országrészből a második bécsi döntéssel, 1940. augusztus 30-án 43 492 km2 összességében magyar többségű terület – Észak-Erdély és Székelyföld – tért vissza. A német–olasz döntőbíráskodás ítélete – a részlegességén túl is – sok igazságtalanságot tartalmazott. Így többek között a határvonal kijelölése nem volt figyelemmel a közlekedési lehetőségekre, pontosabban a német érdekek felülírták azokat. Egyik példája ennek, hogy az etnikai arányok, a szállítási útvonalak, a határvédelem miatt Tordának és környékének is vissza kellett volna térnie. Azonban a környékbeli (kissármási) gázlelőhelyek miatt a német vezetés jobbnak látta, ha ez a terület az általa megbízhatóbbnak tartott Romániánál marad, a tordai német érdekeltségű vállalatok gázellátásának biztosítása végett. A köznyelv ezért ezt a magyar területbe való román beszögelést Göring hasnak nevezte el.

Egyik következménye a döntésnek az lett, hogy az ún. székely körvasútnak nem maradt összeköttetése Magyarország területén keresztül a hazai vasúthálózattal. A Budapest–Kolozsvár–Marosvásárhely–Sepsiszentgyörgy vonalnak az Apahida–Székelyföldvár–Nyárádtő közötti része Romániánál maradt területen haladt át. Mivel a személyforgalmon túl Székelyföldnek napi 3000–3500 tonna áruforgalma volt az ország többi részével, legfontosabb közlekedési feladattá vált a közvetlen vasúti összeköttetés megteremtése.

vasút
A vasútvonal térképe

A magyar kormány több lehetőség közül a Kolozsvár–Dés–Beszterce vasútvonal Szeretfalva állomásának a székely körvasút Déda állomásával való összekötését választotta. Az építkezés 1940 őszén indult meg az anyagszállításhoz szükséges közutak járhatóvá tételével. 1941 márciusában kötötték meg a kivitelező vállaltokkal a szerződéseket.

déda
A dédai vasútállomás épületei

Az agyagos, csúszós-suvadásos mezőségi talaj, a szélsőséges téli időjárás rendkívüli megpróbáltatások elé állította az építőket. Összesen 48 km hosszúságú új vasútvonal épült, négy állomással, melyek Sajónagyfalu, Nagysajó, Monorfalva, Alsórépa, és további három megállóval. A vonal legmagasabb pontja 538 m-en halad át. A vízfolyások felett 190 különböző nyílásméretű híd épült. A hágók alatt két alagút, 496 és 930 méter hosszúságban.

A helyszínen 27 000 munkás dolgozott – 1941 őszétől rajtuk kívül a honvédség munkásszázadai is segítettek a földmunkáknál – 70 mérnök irányítása mellett. A kormány gondoskodott megfelelő ellátásról, egészséges szállások épültek, hat orvos teljesített szolgálatot, műtővel felszerelt kórházat létesítettek.

A közel 50 km-es vasútvonal másfél év alatt készült el. Csak egy példa: a szükséges építőanyag odaszállítása 4,5 millió szekérkilométert tett ki. Vagyis egy 110 tehergépkocsiból és 135 kétfogatú szekérből álló 6 kilométer hosszú szállítóoszlop ekkora teljesítménnyel a földet az egyenlítő körül meg tudta volna kerülni. Az építkezésnél olyan különleges műszaki megoldásokat alkalmaztak, mint télen a hídpillérek melegített alapanyagból, fűtött faépület alatt való betonozása.

A vasútvonalon 1942 novemberében az építőanyag-szállító vonatok között megindult a teherfuvarozás is. A közforgalom számára vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó december 5-én adta át az új vonalat, amely másfél órával rövidítette meg akkor a Budapest–Sepsiszentgyörgy vonalon a gyorsvonat menetidejét, ami így 16 órára csökkent.

A vasútvonal ma, a villamosítástól eltekintve, egy vágánnyal, szinte változatlan formában működik, Románia állami vasúttársasága üzemelteti. 75 év eltelte után ezen a vonalon a Budapest–Sepsiszentgyörgy utazás időtartama expressz vonaton, átszállás és késés nélkül valamivel több mint 14 óra.

Kása Csaba / ügyvivő-szakértő

Történeti Kutatóközpont

Magyarságkutató Intézet

kása csaba
Kása Csaba