1921. december 14-e: Megkezdődik a Sopron környéki népszavazás

MKI

Az első világháborús vereség után létrejött Osztrák Köztársaság területe 1918-ban még magában foglalta a Szudéta-vidéket, Szilézia egy részét, Dél-Tirolt és Észak-Krajnát. A köztársaság kikiáltásának napján (1918. november 12.) kiadott ideiglenes alkotmány 2. cikkelye az Osztrák Köztársaságot a német Weimari Köztársaság szerves részének tekintette, ám az osztrák–német egyesülést az antant nem támogatta. Mindezt az Ausztriával 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini békeszerződés is megerősítette, mely a fiatal köztársaság területét 118 311 km²-ről 84 ezer km²-re csökkentette. Ugyanakkor rendelkezett Magyarország 4 312 km²-nyi nyugati sávjának elcsatolásáról is, mellyel az antant a csehszlovákok által szorgalmazott – Magyarország és Ausztria között húzódó – szláv korridor tervét kívánta megakadályozni, illetve így akarta a fiatal köztársaságot az önálló állami létre ösztönözni, vagyis Magyarország kárára kárpótolni Ausztriát az egyesülési tilalomért, valamint az elvesztett 34 311 km²-nyi területért.

Moson, Sopron és Vas vármegye nyugati sávjára, valamint Sopronra és környékére Ausztria – etnikai elvekre hivatkozva – már 1918. november 17-én bejelentette területi igényét.

sopron
Kép forrása: internet

A területet Ausztria hivatalosan 1921. augusztus 29-én vehette át, melyet a magyar hatóságok vonakodva ugyan, de kiürítettek, miközben soproniak és rábaköziek ezrei tiltakoztak az elcsatolása ellen. Az osztrák alakulatok augusztus 28-án lépték át a történelmi nyugati határt, hogy érvényesítsék a saint-germaini szerződés területi rendelkezését, azonban Ágfalvánál a Francia-Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor parancsnoksága alatt álló magyar erők tüzet nyitottak a bevonuló csapatokra. Ezzel kezdetét vette az a felkelés, melynek során – a helyi magyar és horvát lakosság támogatásával – magyar irreguláris erők kiszorították az osztrákokat Nyugat-Magyarországról. A Héjjas Iván, Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula vezetésével szerveződő és Rongyos Gárdának elnevezett alakulat tűzerejének jelentős részét a Francia-Kiss Mihály osztaga által 1921. július 30-án a fölöstömi osztrák fegyverraktárból zsákmányolt fegyverek adták.

A Nyugat-Magyarországért fegyvert ragadó Rongyos Gárda soraiban mintegy száz albán és bosnyák önkéntes is harcolt, a világháborúban a Monarchia hadseregében tábori imámként szolgáló Durics Hilmi Huszein vezetésével.

Az eredményes fegyveres harc következtében kiáltották ki Prónay Pál vezetésével 1921. október 4-én – Felsőőr fővárossal – a független Lajtabánságot. Prónay terveiben nem szerepelt Lajtabánság önálló államként való fenntartása, részben mert bevételek híján nem ígérkezhetett hosszú életűnek, másrészt pedig célja volt, hogy a terület pacifikálása után hivatalosan is átadja azt Magyarországnak.

A nyugati végeken másfél hónapig tartó szakadatlan fegyveres harc a velencei konferencia összehívását eredményezte, miután Olaszország vállalta a közvetítő szerepet Ausztria és Magyarország között. A Bethlen István miniszterelnök és Bánffy Miklós külügyminiszter vezette magyar delegációnak sikerült elérnie, hogy Sopronban, Ágfalván, Nagycenken, Kópházán, Sopronbánfalván, Balfon, Fertőrákoson, Harkán és Fertőbozon népszavazás döntsön a hovatartozás kérdéséről. A voksolást 1921. december 14-én Sopronban, december 16-án pedig a környező 8 faluban bonyolítottak le.

Az eredményt december 17-én hirdették ki: a 27.069 szavazásra jogosult személyből 24.063 fő (87,7%) jelent meg. A szavazáson megjelentek közül 15.334 fő (63,8%) szavazott a magyar államhoz való tartozásra, 8.227 fő (34,2%) Ausztria mellett tette le voksát, míg 502 szavazat (2,1%) érvénytelen volt. Így Sopron és környéke – 257 km2 – magyar kézen maradt. Az eredményt a Nagykövetek Tanácsa 1921. december 20-i ülésén az osztrákok tiltakozása ellenére – akik választási csalást emlegettek – tudomásul vette. 1922. január 1-jén Sopront és környékét a magyar fegyveres erők elfoglalták. Ugyanezen a napon az Ausztriának átadott 4.000 km2-nyi terület – 292.000 lakossal – Burgenland néven vált Ausztria kilencedik tartományává. A magyar országgyűlés 1922-ben a „Civitas Fidelissima” (Leghűségesebb Város) címet adományozta Sopron városának.

A Sopron környéki népszavazás az egyetlen tartós revíziós siker volt közel másfél évvel a trianoni országcsonkítás után.

Csarnai Márk

Magyarságkutató Intézet