Noyon Uul (Noin Ula) hun temetőjében jártak a Magyarságkutató Intézet munkatársai

MKI

Július 3-án is történelmi helyre látogattak a Magyarságkutató Intézet munkatársai, ugyanis mongol útjuk során ellátogattak Mongólia legfontosabb ázsiai-hun temetőjébe, Noyon Uulba.

A temető a maga több, mint kétszáz, nagyrészt feltáratlan sírjával Mongólia talán legnagyobb hun temetője, mely a szent hegyként tisztelt Noyon hegységben található, messze a közutak zajától.

A sírmező méltán híres, ugyanis felfedezése már az 1910-es években megtörtént, amikor is aranyat kerestek itt orosz geológusok, az arany útnak is nevezett, aranyban gazdag területen.

kép
Noyon Uul hun temetője

A kutatók az arany mellett azonban megtalálták a hun sírokat is, melyeknek jelentőségét már az 1910-es években felismerték, és a sírok elbányászása helyett azok feltárása mellett döntöttek. Az első világháború azonban közbeszólt, így az első sírok tudományos kutatására csak az 1920-as években került sor Pjotr Kozlov orosz régész keze által.

A temető egy-egy sírjának feltárása a huszadik század folyamán több időszakban történt (többek között Erdélyi István feltárásai 1961, 1963, éppen hatvan éve!), de az események a 2000-es években vettek új fordulatot, amikor a hegy túloldalán lévő aranybánya külföldi tulajdonosa nagyüzemi aranykitermelésbe kezdett, veszélyeztetve ezzel a hun sírokat. Sőt a bányászati tevékenység megváltoztatta a terület talajvízháztartását, ami az állandóan fagyott talaj (permafroszt) felolvadásával járt – így a hun sírokban addig megőrződött kétezer éves szerves anyagok, a híres „perzsa” szőnyegek, fafaragványok, ruhák, nemezdíszek is pusztulásnak indultak, ami hatalmas tragédia a régészeti kutatás és a feltárható, bemutatható nemzeti kincsek számára.

Ezen okok miatt a 2000-es és 2010-es években is zajlottak itt nemzetközi régészcsapatok részvételével feltárások, melyek során több értékes leletet, textileket, egy díszes lovashintó maradványait és több, mint 20 méter mélyen lévő fa sírkamrákat is feltártak.

kép
Így nézett ki a Noin Ula 22-es sírhalom 16 méter mély sírgödre az ásatások befejezése után.

A világhírű lelőhelyet a feltárásokat többször irányító Hatagin D. Erdenebaatar vezetésével, Magyarország mongóliai nagykövetének, Obrusánszky Borbálának társaságában tekintette meg a Magyarságkutató Intézet főigazgatója Dr. Horváth-Lugossy Gábor és Makoldi Miklós a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója.

Erdenebaator professzor a mai napig az Ulánbátori Egyetem régészeti tanszékvezetője, és nem csak a Noyon Uul-i feltárásaival írta be magát a történelembe, hanem 2019-ben a Gol Mod II. lelőhelyen feltárt hun királyi temetkezésével bekerült a 2019-es év top 10 régészeti felfedezési közé is.

kép
Makoldi MIklós, Obrusánszky Borbála, Hatagin D. Erdenebaatar és Horváth-Lugossy Gábor

A lelőhelyen lenyűgöző látványt nyújtanak a kétezer éves, kőpakolásos, hatalmas méretű kurgánok, melyek a Xiongnu (ázsiai-hun) Birodalom előkelőinek sírjait rejtik. Megdöbbentő, de Pjotr Kozlov ásatásából még a mai napig látható egy visszatemetetlen sír, ahol a fa sírkamra nagyjából teljes épségében a mai napig megmaradt – pedig már közel száz éve dacol az időjárás viszontagságaival. A másik megdöbbentő tény, hogy hiába világhíres a temető az itt feltárt leleteiről, melyek nagy része a szentpétervári Ermitázs kiállításain és raktáraiban látható, mégis az itt azonosított síroknak csak alig 10%-a feltárt…

kép
Kitakarított szekér, kilátás a tetejéről. A szekér néhány jól megőrzött részlete.

Tehát van itt még bőven feladat, főleg amiatt, hogy a permafroszt felolvadt. Mindenesetre a legfontosabb, hogy a mongol szakmai elit, a mongol sámánok és a helyi lakosság széleskörű összefogásával sikerült a temetőt megmenteni az aranybányászással járó pusztítás közvetlen veszélyeitől, sőt a lelőhelyet több más mongóliai temetővel együtt jelölték az UNESCO világörökségi listájára – mely világörökségi helyszínként tartós védelmet biztosítana neki.

Reméljük, hogy a mongolok törekvése sikerrel jár. A hun temető feltárása akár a magyarok közreműködésével is folytatódhat, és a helyszín megmenekül az utókornak, látogathatóvá és bemutathatóvá válik, hiszen ez a helyszín nem csak a mongolok szent helye, hanem a hun utódnépek számára is az egyik legfontosabb régészeti helyszín, ami a mai napig várja teljes feltárását.