43 éve halt meg Németh Gyula

2019-12-14 08:46:48

Németh Gyula 1890. november 2-án született Karcagon, ide járt általános iskolába, majd gimnáziumba is. Középiskolás korában kezdett törökül tanulni. 1907 nyarán utazott először a birodalom fővárosába, Isztambulba, és az ezt követő két nyarat is török nyelvterületen töltötte nyelvgyakorlással és folklór szövegek gyűjtésével. 1909-ben vették fel a budapesti tudományegyetemre és az Eötvös József Collegiumba. 1910 nyarát a Kaukázusban töltötte; a kumüköknél és a balkároknál gyűjtött nyelvészeti anyagokat, ezek feldolgozása és közzététele lett első tudományos eredménye. 

Felismerte, hogy a magyar nyelv számos jövevényszava csuvas eredetű, ezért 1913-ban az ufai (baskíriai) csuvasokhoz utazott, hogy szövegeket és nyelvészeti adatokat gyűjtsön. A következő tanévet Németországban töltötte. 1914 végén hazatért, és külön engedéllyel magántanárként habilitált; 1916-ban rendkívüli, 1918-ban pedig rendes egyetemi tanári címet kapott. 

Oktatóként 1965-ös nyugdíjba vonulásáig összesen száz szemesztert töltött a Török Filológiai és Magyar Őstörténeti Tanszéken (1930-ig Keleti Nyelvek Tanszéke). 1920 decemberében megalapították a magyar orientalisták társaságát, a Kőrösi Csoma Társaságot, amely Némethet választotta jegyzőjének, és ő lett a felelős szerkesztője a Kőrösi Csoma Archivum folyóiratnak is. A Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben rendes tagjává választotta, 1951-től 1965-ig pedig a Nyelvtudományi Intézet igazgatói posztját is betöltötte. 1937-ben megkapta a Corvin-koszorút (akkoriban ez volt a legrangosabb, tudományos munkáért adható kitüntetés), majd 1948-ban a Kossuth-díjat. Számos külföldi egyetemen (többek között Bécsben, Párizsban és Prágában) tartott előadást.

németh gyula
Németh Gyula

Németh tudományos pályájának legfőbb célja a magyarság eredetének tisztázása volt, ennek rendelte alá turkológiai ismereteit is. 1940-ben Ligeti Lajossal, Váczy Péterrel, Fettich Nándorral és Eckhardt Sándorral adta ki az „Attila és hunjai” című kötetet, amelyben a magyarok és a hunok kapcsolatait vizsgálták. Németh ebben – a rendelkezésére álló csekély forrás alapján – az európai hunok nyelvét elemezte.

1930-ban jelent meg legnagyobb hatású műve, „A honfoglaló magyarság kialakulása”, amelynek központi témája a törökök és a honfoglaló magyarság kapcsolata. Németh számos szempontot (török névadási szokások, Kelet-Európa török népeinek története, a hunok nyelve, a magyar törzsrendszer…) figyelembe véve alapozta meg nézeteit a magyarok őshazájáról és vándorlásáról. Az 1940-es évek közepétől sok munkát fektetett egy átdolgozott kiadás összeállításába, ez azonban már csak a halála után, 1991-ben jelent meg. Szó esik benne a magyar őstörténethez köthető török népekről, a magyar törzsszövetségről, a honfoglalásról és a keleten maradt magyarságról is. Németh több ponton módosította korábbi állásfoglalását.

németh
Németh Gyula legnagyobb hatású műve

Fontos kérdés volt számára, hogy a kunok nyelve mekkora hatást gyakorolt a magyarra. Egy 1921-es cikkében a magyar nyelv török jövevényszavait illetően három típust állapított meg: a honfoglalás előtti csuvas, a hódoltság korabeli oszmán-török, valamint a besenyő és kun eredetű típust. Kutatásai során feldolgozta a kun eredetű magyar helyneveket és személyneveket. A legrégebbi kun nyelvemléket, a Kun kódexet (Codex Cumanicust) is tanulmányozta.

Németh céljai közé tartozott a magyar nyelv oszmán-török elemeinek szakszerű feltérképezése, ezért sokat foglalkozott a török nyelvjárásokkal. Ebben a munkájában számos, olykor nemzetközi együttműködéssel megvalósuló terepmunka segítette. Tervei között szerepelt egy olyan kötet megjelentetése, amely a magyar nyelv oszmán-török elemeit dolgozza fel (Németh szerint hat-nyolcszáz jövevényszóból alig negyven maradt meg), ez azonban végül nem készült el.

Németh-től a szépirodalom sem állt távol. Több tanulmányt is írt arról, hogy mekkora hatást gyakorolt a török költészet Balassi Bálint munkásságára, és nyelvészeti szempontok szerint elemezte a költő által lejegyzett török verseket.

(Forrás:
Róna-Tas András: Németh Gyula; Budapest, Akadémiai, 1990)

Eőry Zsófia / ügyvivő-szakértő

Nyelvtervezési Kutatóközpont

Magyarságkutató Intézet

eőry
Eőry Zsófia