Kétezer éves Hun csontokból vettünk mintákat a Mongol Tudományos Akadémia Embertani Tárában

MKI

A Mongol Tudományos Akadémia és a Magyarságkutató Intézet tudományos együttműködése keretében lehetőségünk nyílt az Akadémia Embertani Tárának meglátogatására és onnan archeogenetikai minták vételére. A mintákat a magyar őstörténet-kutatás számára fontos ázsiai hun temetőkből származó csontvázakból vettük, azzal a céllal, hogy a hunok genetikai mintáit össze tudjuk hasonlítani a honfoglaló magyarok archeogenetikai mintáival.

k

Az Embertani Tárban való körbevezetésünk során a Mongólia területéről származó, a neolitikumtól a középkorig, a teljes történelmet lefedő leleteket ismerhettünk meg. Korábbi nemzetközi együttműködések keretében már amerikai, francia és dél-koreai kutatócsoportok végeztek bizonyos csontvázakon különböző természettudományos vizsgálatokat és most Magyarország is csatlakozik a nemzetközi kutatócsoportokkal rendelkező országok sorához, azzal a különbséggel, hogy mi a magyarság etnogenezisének nyomaira is bukkanhatunk az emberi csontleletek archeogenetikai vizsgálata során.

k

Kutatócsoportunk kiválaszthatta azon temetők azon sírjait, melyből mintákat kívánt venni. Neparáczki Endre először a Belch-i ázsiai hun előkelő sírjában feltárt lábszárcsontból vett mintát, majd a Baruun Bilcet-i ázsiai hun temető jó megtartású 9 darab sírjának csontvázaiból sziklacsontport és foggyökeret, az általunk Magyarországon egyedül alkalmazott szinte teljesen roncsolásmentes mintavételi technikával. Ezt a mintaszettet egy további hun mintával egészítettük ki, amelyet a közelmúltban tártak fel a mongol régészek a Góbi-sivatagban.

k

Az elmúlt évek archeogenetikai kutatásai során az új eredmények két új régió kutatásának hiányára hívták fel a figyelmet: az egyik a Kaukázus északi előtere, ahol 2019-ben intézetünk már megkezdte a kutatást; a másik pedig Mongólia – az ázsiai hunok birodalmának területe –, ahol pedig az idei év hozta el a fordulópontot a kutatásban, a Belch-i hun temető mongol–magyar együttműködésben történő régészeti feltárásával.

Reméljük, a most vett archeogenetikai minták vizsgálata újabb adatokat szolgáltathat a magyar őstörténet-kutatás számára, a magyarság korai szállásterületének, valamint őshazájának feltérképezésében, és egyben segíti a mongol–magyar tudományos együttműködés sikerességét.