Aki csak négyévente ünnepelhette születésnapját: Báró Nyáry Jenő

„A XIX. század egyik dicsősége” – ezekkel a szavakkal illette egy ismert francia régész (René Dussaud) Nyáry Jenőt – „hogy ki merészkedett lépni a történelem határaiból, hogy megtalálta a minden írott feljegyzést megelőző emberi tevékenység nyomait, szóval hogy megalkotta a praehistoriát” (1. kép). 

nyáry
1. kép: Nyáregyházi báró Nyáry Jenő

1836. február 29-én született Bagonyán, az egykori Hont vármegye területén. Már gyermekkora óta érdeklődött a régiségek iránt, ez javarészt családi hátterének köszönhető. Nagyapja Kubinyi András volt, aki lelkesen gyűjtötte a régi korok emlékeit, valamint nagybátyjai: Kubinyi Ferenc, akinek volt egy nagyobb régiséggyűjteménye, és Kubinyi Ágoston, aki a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója is volt. Tehát már egészen fiatalkora óta érdekelte a régészet, azonban az igazán nagy lendületet a kutatások elkezdéséhez a Rómer Flórissal kötött barátsága adta, a vele való megismerkedés ösztönzően hatott rá, ezért egyre nagyobb intenzitással kezdte meg ásatásait. Gyűjtései és ásatásai Nógrád, Hont, Borsod és Gömör megyékre terjedtek ki. Beszámolói, munkái a Századokban, az Archaeologiai Értesítőben és az Archaeologiai Közleményekben jelentek meg. Tudományos érdemeinek elismeréseként az Akadémia 1883-ban levelező tagjai közé választotta. Ezután, 1889-ben tiszteletbeli tagja, 1897-ben pedig a régészeti bizottság elnöke lett a Magyar Tudományos Akadémiának.

Fő munkássága szorosan összefügg az őskor kutatásával. 1836-ban, éppen Nyáry Jenő születésének évében állította fel az elismert dán régész, Christian Jürgensen Thomsen az őskori ember ránk maradt készítményének anyaga alapján az egymás után következő korszakoknak azt a hármas rendszerét, amely világszerte elterjedt. A kő-, a bronz- és a vaskorszak fogalma, az azokhoz fűződő kulturális fejlődés tudata váltotta fel a korábbi feltételezéseket. Így lassan az őskor kutatása Magyarországon is elkezdődött, s ennek egyik vezéralakja kétségkívül Nyáry Jenő volt.

Neve szorosan összefügg két kiváló fontosságú őskori lelőhellyel. Pilinyi birtokán már az 1860-as években elkezdte az ásatásokat, amelyeket hosszú éveken keresztül tovább folytatott. Piliny a leggazdagabb lelőhelyek közé tartozott (és tartozik mai is), számos őskori telepnek és temetőnek a kőkortól a kései bronzkoron s a korai vaskoron át találta meg nyomait. Pilinyen kívül az aggteleki Baradla-barlangban végzett beható régészeti kutatásokat (2. kép), méghozzá több ízben is, majd kutatásainak eredményeit részletesen közre is adta. A barlangkutatás ekkor szintén még gyermekkorát élte, a híres barlang kutatásai szorosan összefonódtak nevével (3. kép).

nyáry
2. kép: A Baradla-barlangban talált néhány kőszeszköz
nyáry
3. kép: Az aggteleki barlang (Baradla)

Emellett Piliny-Leshegyen feltárt egy honfoglaláskori temetőt is, amelynek jelentőségét az is növeli, hogy ez volt az első szisztematikusan feltárt honfoglaláskori temető. Az előkerült leletek napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók (4. kép).

nyáry
4. kép: A Piliny-Leshegyen talált néhány honfoglaláskori lelet

Szintén e község határában, Borsóson egy szkíta temetőre is rábukkant, ahol több száz szkíta sírt tárt fel saját költségén, azonban a leletek begyűjtésén túl egyéb információt nem közölt az ásatásról (5. kép).

nyáry
5. kép: Ezüst fülbevalók a szkíta temetőből

Nyáry Jenő halála után Éber László úgy fogalmazott, hogy véget ért az úttörők kora. Azonban kihangsúlyozta, hogy nem lehet megtagadni a haladást, de nem szabad elfelejteni azokat sem, akik lerakták az alapokat. Rómer vezetése alatt adta magát a régészetre, s akkor még az Európa szinten is gyermekkorát élő ősrégészet módszeres művelésének hiányosságait nagy buzgalmával tudta pótolni. Ezt egyáltalán nem szabad lekicsinyelni, legyen szó bármely tudományág korai szakaszáról is.

 

Irodalom

  • B. Nyáry Jenő. Archaeologiai Értesítő 34. 281–284.
  • Borovszky Samu: Az aggteleki barlang. In: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye. 132–135.
  • Éber László: Báró Nyáry Jenő tiszteleti tag emlékezete. Akadémiai Értesítő 26. 457–469.
  • Soós Rita: Az elsőként feltárt honfoglalás kori temető újraértelmezése. Móra Akadémia. 175–192.