A bényi körtemplom fényjárását vizsgálják intézetünk kutatói

Garam jobb partján, Esztergomtól 17 km-re északra helyezkedik el Bény (Bíňa). A település, melynek első okleveles említése Byn-ként 1135-ből való, a Koppány elleni harcban Szent István oldalán síkra szálló Hont sváb vendéglovag fiának nevét viseli, akinek a győztes király a területet adományozta. A község egy hatalmas földvárra települt rá, melynek háromszoros sáncrendszere a Garamig húzódott. „Nagyobbat és erősebbet ugyanis sohasem láttunk. Ámulatba ejtő és hihetetlenül nagy mű, józan ésszel szinte felfoghatatlan” – írta róla Bél Mátyás közel háromszáz évvel ezelőtt, amikor az erőd még sokkal jobb állapotban volt. A belső sánc átmérője 200 m, a külsőé 700 m. Keletkezési ideje még vitatott, de az Árpád-kornál régebbi. Bény ősiségét megerősíti, hogy annak Berek nevű részéről 108 bizánci aranysolidusból álló kincslelet került elő 1964-ben, amely nyugat- és kelet-római császárok pénzeit egyaránt tartalmazta. Az érmék kibocsátási ideje alapján az 5. század közepére tehető az elrejtésük ideje.

A település legérdekesebb szakrális épülete a tizenkét apostol védőszentsége alatt álló egyterű, 9,5 m átmérőjű körtemplom. Egyik különlegességét tizenkét ülőfülkéje jelenti: nyolc az északi, négy a déli falszakaszon található. Az építésének idejére adott kormeghatározások a 9-től a 13. századig terjednek. Ezek nagy része szükségszerűen megalapozatlan, ami a tanácstalanság jele. Az épület fala belevág egy „nagymorva” besorolású, azaz 9. századi sírba, tehát ennél csak fiatalabb lehet. Tisztázatlan, hogy a Hontok emeltették-e a rotundát, vagy már állt, amikor a falu a birtokukba jutott. Az előbbi lehetőség ellen szól, hogy sváb földön 1000 körül nem volt hagyománya körtemplomok építésének.

bény
A bényi körtemplom

Tovább bonyolítja a keltezés kérdését, hogy Magyarországon a bényivel azonos védőszentség alatt állt körtemplom csupán egy ismert a kora Árpád-korból: az apostagi Szent Apostolok. Bár 1805-ben lebontották, Jankovich Miklós még látta, és leírásából tizenkét falfülke meglétére következtethetünk. Átmérője „több nem vala 5 ölnél”, tehát a bényivel egyező méretű épület volt. Egy interpolált oklevél szerint Szent István a veszprémvölgyi bazilissza (bizánci rítusú) apácakolostornak adományozta Apostag falut. Bár ebből nem vehetjük biztosra, hogy ott ortodox keresztények éltek, nyitva kell tartani annak lehetőségét, hogy igen. Ezt támogatja, hogy a Szent Apostolok (Hagios Apostolos) jellegzetesen bizánci patrocínium. A két körtemplom tehát nemcsak védőszentjeiben, hanem méretében és alaprajzában is hasonlóságot mutat, ami mindenképpen arra utal, hogy azonos rendű szertartások otthonául szolgáltak. Ha a bényi rotunda a bizánci egyház szakrális épülete volt, az a keletkezése idejét szükségszerűen a Hontok birtokossága elé helyezi, akik római rítusú keresztények voltak.

Az Elena Sabadošová és Marian Havlík által Bényben végzett régészeti kutatás kimutatta, hogy a körtemplom falai a magasság kétharmadáig eredetiek, utána már a 18. százai átépítés téglái figyelhetők meg. Hét nyílása – hat ablak (köztük egy kerek) és az ajtó – szintén eredetiek. Az ülőfülkék közül nyolc az északi, négy a déli falszakaszon található. Szent Victori Hugó szerint „a 7 szent szám, részben azért, mert az első páros számból, a 4 (!) és az első páratlan számból, a 3 (!) áll elő [értsd 4+3]. Ugyanez igaz a 12-re is”[1] [értsd 4×3]. A soraiból egyértelmű, hogy a középkor embere minőséget tulajdonított a számoknak, nem csak mennyiségek kezelésére használta. Jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy a bényi körtemplomon lévő nyílások (7), illetve ülőfülkék (12) száma éppen a középkorban szentnek tartott két száméval egyezik meg.

A bényi körtemplom egyterű, azaz nincs benne építészetileg is elkülönülő hajónak, illetve szentélynek tekinthető téregység. A rotunda keleti oldalán lévő sekély bemélyedés nem szentély, hanem többszemélyes ülőfülke, ahová oltárépítmény el sem férne. Sabadošová és Havlík ugyan feltárták egy oltárépítmény alsó két sorát az épület belsejében, ám az másodlagos (nem az első épületéjével azonos) malterban állt, és a rotunda másodlagosan felhasznált tégláiból alakították ki. Az elkészült körtemplomban nem állt oltárépítmény, az csak később került bele. Olof Brandt régész megalapozott véleménye szerint egy szakrális tér alakja alkalmazkodik azokhoz a szertartásokhoz, amelyeknek teret ad. Másként megfogalmazva, a templomokat úgy építik meg, hogy a legmegfelelőbb térrendezéssel szolgáljanak a bennük zajló szertartások számára. A hosszházas templom jelenti a legmegfelelőbb térrendezést a római vagy bizánci rítusú, a köz számára bemutatott misék számára, ám a rotundák, s különösen az egyterűek, szükségszerűen elsősorban más célra készültek.

bény
A templom belseje

2015-ben e sorok írójának kezdeményezésére és közreműködésével hangtani mérések zajlottak a bényi körtemplomban Pintér János akusztikus mérnök vezetésével, az idén nyári napfordulókor pedig a benne működő fény mozgását vizsgáltuk. Egy viszonylag kisméretű ablakokkal rendelkező épület – s egy Árpád-kori templom – ilyen sötétkamraként működik, amelyben a közvetlenül besütő Nap éles kontúrokkal képezi le az ablaknyílásokat a falakra vagy a járószintre. A nyílások vetületei változatos pályát futnak be az év különböző napjain, amelyet a Nap látszólagos égi mozgása határoz meg. Több más Árpád-kori templomunk kutatása során korábban már egyértelművé vált, hogy a vetületek mozgása korántsem céltalan vagy esetleges: az építők betervezték, hogy ezek kapcsolatba lépjenek a templom egyes építészeti elemeivel a fény éves járásának kitüntetett időpontjaiban. Nadine Schibille a kora bizánci építészettel kapcsolatban már megállapította, hogy az „tudományos” volt abban az értelemben, hogy a templomokban működő fény vetülése, mozgása és az általa keltett látvány figyelembe vétele fontos eleme volt azoknak az alapelveknek, amelyek az építészeti terveket meghatározták. A művészettörténész kijelentése azonban az Árpád-kori templomépítészetünkre is érvényes, amelynek alátámasztására több templomban is kutatásokat végzünk.

bény
A fényjárás

Vizsgálódásunk egyik célja annak megfigyelése lesz, hogy az év különböző szakaiban a bényi rotunda egyes ablakainak vetületei mikor „mutatnak rá” valamelyik ülőfülkére. Mivel a keleti oldalon három, a délin pedig két, felül félköríves záródású résablak van, így a leképeződések időnként egyszerre két vagy három fülkére is rávetülnek. A templomokban mozgó fény vizsgálatának talán legfontosabb időpontja a nyári napforduló, hiszen az a Nap éves mozgásának határhelyzete. Ez alkalommal olyan jelenséget láthattunk Bényben, amely máskor nem következik be: a déli első ülőfülkébe vetült a nyugati körablak leképeződése.

 

[1]    Hopper 1938, 100. Modern természetes szám fogalmunk alapján azt gondolhatnók, hogy az első páratlan szám az egyes, és az első páros szám a kettes. Ámde az ókori és középkori fogalom szerint egy szám nem más, mint egy egységgel mért sokaság. Ezért az egyes nem szám, hanem a sokaság mértéke, hiszen egy sokaság nagyságát azzal mérjük, hogy hány egységből áll. A kettes még mindig nem sokaság, hanem pusztán egy pár, aminek gondolatát a több nyelvben is megtalálható duális (azaz, az egyes és a többes szám mellett, kettős) igeragozás is támogatni látszik. Az első páratlan sokaság tehát a hármas, az első páros sokaság a négyes.

 

Irodalom

Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása. Esztergom, 2001.

Brandt, Olof: Understanding the Structures of Early Christian Baptisteries. In: David Hellholm – Tor Vegge – Øyvind Norderval – Christer Hellholm (szerk.): Ablution, Initiation and Baptism. De Gruyter, Berlin, 2011, 1587-1609.

Haiczl Kálmán: A bényi prépostság temploma. Galánta, 1937. In: uő: Kakath, Dsigerdelen-Csekerdén, Párkány. Változatlan szövegkiadás. Párkány és Vidéke Kulturális Társulás, 1997, 89-99.

Hopper, Vincent Foster: Medieval Number Symbolism. Columbia University Press, New York, 1938.

Jankovich Miklós: Magyar szó-nemzés ötven példában. Pest, 1812.

Németh Zsolt: A Kárpát-medence legkülönlegesebb Árpád-kori templomai II. B. K. L. Kiadó, Szombathely, 2017.

Sabadošová, Elena – Havlík, Marian (2011): Rotunda Dvanástich apoštolov v Bíni. In: Valeková, Anna (szerk.): Ranostredoveká sakrálna architektúra Nitrianskeho kraja: Zborník zo seminára a katalóg ku výstave. Nitra, 2011, 129-141.

Schibille, Nadine: Astronomical and Optical Principles in the Architecture of Hagia Sophia in Constantinople. Science in Context 22. (2009) 27-46.