Zsemlyei János erdélyi magyar nyelvész halálának évfordulója

Zsemlyei János egyike volt a kolozsvári egyetemhez kapcsolódó neves erdélyi nyelvészeknek. 1936. február 15-én született a Szatmár megyei Nagykárolyban. Egyetemi tanulmányokat Kolozsváron folytatott, 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Ezután a Bolyai Tudományegyetemen (később Babeș-Bolyai Tudományegyetem) tanított 2001-es nyugdíjazásáig. 2003. június 5-én, Kolozsváron hunyt el. Péntek János, aki évtizedekig kollégája volt az egyetemen, búcsúztató beszédében kiemelte, hogy Zsemlyei János életének fontos része volt „a családja, a tanári munkája és a kutató munkája, amely a magyar nyelvészet szinte egész területére kiterjedt, a tanszék mindennapi élete, amelyből mindig önzetlenül vette ki részét”. 

A kolozsvári egyetemen Zsemlyei János tanulmányai, majd oktató munkája idején is jelentős nyelvészeti kutatások folytak. Nyelvészeti tevékenysége során több kutatásban is közreműködött, és számos neves nyelvésszel dolgozott együtt. Részt vett többek között a székely nyelvjárási atlasz anyagának gyűjtésében (a Gálffy Mózes és Márton Gyula nevéhez fűződő munka végül szótárként jelent meg Budapesten, 1987-ben, Székely nyelvföldrajzi szótár címmel). Vöő Istvánnal és Kósa Ferenccel gyűjtötte az erdélyi magyar fazekasság szókincsét, és Szabó T. Attila felkérésére (már a II. kötettől kezdve) munkatársa volt az Erdélyi magyar szótörténeti tárnak is. Vámszer Márta halála után a XII. kötet szerkesztését Kósa Ferenc és Zsemlyei János kezdte el, de Zsemlyei János a befejező munkálatokat már nem érhette meg. A munka nagyságát mutatja, hogy az Erdélyi magyar szótörténeti tárnak végül 14 kötete jelent meg.

Ph
A képet készítette: Pál Helén

Az Erdélyi magyar szótörténeti tár anyaga a 15. század végétől a 19. század végéig tartó időszakból származik, de kisebb részben 14. századi névtani adatok is előfordulnak benne. A kötetek a történelmi Erdély területén keletkezett levéltári anyagokat (emellett kisebb számú partiumi és szatmári anyagokat is) tartalmaznak. A kiadvány ötlete Szabó T. Attilától származik. Az 1925-től gyűjtött adataiból kezdetben még erdélyi magyar oklevélszótár összeállítását tervezte, de később a munkacsoport tagjai a többféle hivatali és magánéleti iratfajtákból új típusú nyelvtörténeti szótárt hoztak létre.  Az Erdélyi magyar szótörténeti tár utolsó köteteinek főszerkesztője, Fazakas Emese a kiadvány nyelvészeti jelentőségéről így ír: „az adatok nemcsak a hivatali nyelvet, hanem Erdély különböző nyelvjárásait beszélő emberek – városi vagy falusi tisztségviselők, bírák, jegyzők, papok, mesteremberek, gazdatisztek, kocsmárosok stb., perbe fogott vagy tanúkként kihallgatott különböző rangú és rendű emberek – nyelvét villantják fel”. Zsemlyei János az Erdélyi magyar szótörténeti tár adataiból kiindulva írta meg például Az ifjú és szócsaládja az erdélyi régiségben című dolgozatát 1982-ben.

A nyelvjáráskutatás része a népi foglalkozások és kismesterségek szakszókészletének gyűjtése is. Zsemlyei János Kósa Ferenccel és Vöő Istvánnal az erdélyi magyar fazekasság szakszókincsét gyűjtötte. 1973-as írásában Márton Gyula ezt „a maga nemében szinte egyedülálló” munkának tartja: „Mivel nemcsak a szakszavakat gyűjtötték össze, hanem ez ősi kisipar néprajzi vonatkozásait is, munkájuk értéke szinte felbecsülhetetlen”. Zsemlyei János és munkatársai a fazekasmesterség szakszavait Erdély minden olyan településén összegyűjtötték, ahol akkoriban még fazekasmesterek dolgoztak. Az 1959 és 1962 között gyűjtött adatokból Zsemlyei János 1964-ben a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények című folyóiratban jelentette meg A fazekasmesterség szakszókincséből: agyagot ver című dolgozatát. A dolgozatban azokat a szavakat mutatja be, amelyek az agyag finomításához kapcsolódó munkafolyamathoz tartoznak. Az agyagverés műveletére például a butyikól, a döngel, a mëgbotókáz vagy az ësszëtopol igéket használták egy-egy kutatóponton. 

Zsemlyei János a nyelvtudományon belül a szókészlettannal több írásában is foglalkozott. Doktori értekezése A Kis-Szamos vidéki magyar tájszólás román kölcsönszavai címmel jelent meg 1979-ben.

Ph
A képet készítette: Pál Helén

A magyar–román nyelvi kölcsönhatást más írásaiban is tanulmányozta, például: Román eredetű régi bányász szakszavainkról (1987), Román tükörszavak, tükörkifejezések és hibridszavak a romániai magyarság nyelvhasználatában (1995).

Zsemlyei János egyetemi jegyzeteket is írt. Például A mai magyar nyelv szókészlete és szótárai (1996, 2002) című munkája ma is hasznos olvasmány mind az egyetemi hallgatók, mind pedig a szókészlet és a szótárak iránt érdeklődők számára.

Felhasznált irodalom

Fazakas Emese: Az Erdélyi magyar szótörténeti tár mint rendhagyó történeti lexikográfiai munka. (A tanulmány a Magay Tamás szerkesztette Múlt és jövő vonzásában című Lexikográfiai Füzetek 3. [Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007, pp. 23–36.] kötetében jelent meg.) http://hunlang.lett.ubbcluj.ro/hu/az-erdelyi-magyar-szotorteneti-tar

Márton Gyula: A romániai magyar nyelvjáráskutatás múltja és mai állása. Korunk Évkönyv, (1973) 173–193. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf1696.pdf

Dr. Zsemlyei János (1936–2003). Péntek János búcsúztató beszéde Zsemlyei János temetésén. Szabadság – Kolozsvári közéleti napilap, 2003. június 14. XV. évfolyam, 132. szám. http://archivum.szabadsag.ro/archivum/2003/06/3jun-14t.htm 

Dávid Gyula főszerk.: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Kriterion Könyvkiadó, 2009. https://lexikon.kriterion.ro/szavak/5195/