A KGST megalakulása

1949. január 25-én kezdte meg működését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), amely a szocialista országok gazdasági együttműködését, műszaki fejlesztéseinek összehangolását és munkamegosztását kívánta elősegíteni. Az alapító okirat aláírásánál Moszkvában a Szovjetunió mellett Bulgária, Csehszlovákia, Románia, Lengyelország és természetesen Magyarország képviselői voltak jelen, de az elkövetkező években csatlakozott az NDK, Albánia, Mongólia, Kuba, valamint a Vietnámi Demokratikus Köztársaság, és Jugoszlávia társult tagsága mellett számos megfigyelő is jelen volt a szervezet munkájában.

kgst
1971. Oroszország, Moszkva Tarasz Sevcsenko rakpart a Kutuzov híd felé nézve, szemben a KGST-palota (ma a városi duma és polgármesteri hivatal). Forrás: Fortepan / Varga János

A KGST egyfajta ellenpólusát kívánta adni a nyugat-európai integrációs szerveződéseknek. Létrehozásakor feltehetően szempontként merült fel a Marshall-terv ellensúlyozása is, később pedig a szervezet a Közös Piac keleti riválisa akart lenni, azonban ezeknek az elvárásoknak soha nem tudott megfelelni. A szervezetnek nem volt közvetlen befolyása a tagállamokra, ajánlásokat fogalmazhatott csak meg, azonban a szocialista államok kölcsönös egyezményekkel, kedvezményekkel segítették az egymás közötti gazdasági-kereskedelmi kapcsolataikat. A Szovjetunió egyértelmű dominanciáját a gazdasági együttműködések terén is érezni lehetett, hiszen az olaj- és a gázellátást elsősorban a „nagy testvér” biztosította a tagországok számára.

A szervezeten belüli munkamegosztás kapcsán említésre érdemes az Ikarus buszok gyártása, erre hazánk specializálódott; ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az effajta együttműködés sem volt a KGST-n belül különösebben sikeres, hiszen a munkamegosztás tényleges kialakítása soha nem történt meg, és az egymás közötti kereskedelmi- és vámkedvezmények ügye, a munkaerő és a tőke áramlásának biztosítása is megoldatlan kérdés maradt mindvégig.