Kérdések Mohács után

A mohácsi csatavesztés a mai napig közéleti és történészi viták középpontjában áll. Ezek eredője talán a legelső nagy vita, amely Nemeskürty István (1925– 2015) irodalomtörténész Ez történt Mohács után című, 1966-ban megjelent „bestsellere” miatt robbant ki. Annyiban mindenképpen kapcsolódik a legújabb, történészek szerepéről zajló közéleti, illetve a mohácsi csata kapcsán folyó szakmai vitákhoz, hogy őt is bélyegezték történész végzettség nélküli amatőrnek, kontárnak és sok minden másnak is... Emellett számos ma is nyitott kérdésre világít rá a mohácsi csata és a történettudomány szerepe kapcsán. Sőt, általános történetfilozófiai kérdéseket is tárgyal.

Mikor és miért is bukott el (ha egyáltalán ez történt) a középkori Magyar Királyság? Szerinte:

 „Nem az a tragikus tehát, hogy ezt vagy azt a királyt választották meg; ilyesmi a magyar történelemben negyedszázadonként előfordult; nem is az, hogy Zápolyát trónra emelték, mikor pedig a Habsburg-dinasztiáé volt Európában a jövő, ahogy azt Nádasdy Tamás megszimatolta, hanem egyszerűen és kurtán csak az, hogy a magyar uralkodó osztály az adott történelmi, politikai és gazdasági helyzetben megoszlott, uralkodásra képtelenné vált; a helyzetet nem ismerte fel; […] a középkori magyar állam […] egyszer s mindenkorra megbukott .”

Hogyan lehet azonosítani egy kötet, jelen esetben Nemeskürty szemléletét? Kortársai ideológiai alapon vádolták azzal, hogy szemlélete a felső osztályok hibáztatása miatt marxista, de azért is kárhoztatták, hogy nem az: „Mi is a baj ezzel a könyvvel? Először is az, hogy alapvetően antimarxista, történelmietlen, másodszor pedig, hogy ridegen, nem egyszer hányaveti módon nyúl történelmünkhöz.” (Perjés Géza, hadtörténész). Jó-e egyáltalán, ha egy könyv népszerű és népszerűsítő? Természetesen elítélték ismeretterjesztő (értsd: érdekes) stílusa és sikere miatt. A kötet első két kiadása összesen 24 ezer példányban jelent meg! Ezek olyan kérdések, amelyek mai napig izgalmasak egy adott történelmi probléma és a róla szóló munka (munkák) megítélésekor. Mindenesetre Nemeskürty írása napjainkig tartó lavinát és termékeny Mohács-kutatásokat indított el.

mohács
Than Mór: A mohácsi csata. Forrás: Wikipedia

A szerző maga 10 évvel később válaszolt az őt érő kritikára. Egyrészt kifogásolta, hogy történész bírálói többször felemlegették adatbéli tévedéseit, miközben ő a történészek által készített, meglévő szakkönyvek, adattárak adatait használta! Másrészt pedig szerinte a történészek túlzottan hajlamosak a történelmi determinizmusra. Nemeskürty ekképpen fogalmazta meg válaszát arra a kérdésre, hogy miért váltott ki könyve hatalmas felzúdulást:

„De ha így van, akkor: mit vétettem én?  Sejtem. Azzal a bizonyos koncepciómmal van baj. Hogy kétségbe vonom: nem a mohácsi vész döntötte e el sorsunkat, hanem az csupán egy fontos és kihagyhatatlan láncszeme egy folyamatnak, mely folyamat 1552-ben fejeződött be (ha ugyan a történelemfolyamat egyáltalán befejeződik valamikor); mely folyamatért nagymértékben felelős az akkori országvezető réteg; szóval, hogy szerintem nem szükségszerűen kellett annak történnie, ami történt […]”

Valóban a mohácsi síkon (ami egyébiránt nem sík) dőlt el a Magyar Királyság jövője? Determinált-e egy esemény vagy egy folyamat? Egy esemény dönt el bármit is? Csak úgy történhetett a mohácsi csata, ahogy történt? Fel lehet-e tenni a kérdést, mi történt volna, ha…? Hősök voltak-e, vagy voltak-e hősök? Ki követett el hibát, vagy egyáltalán hibázott-e bárki?

Különböző történeti műhelyek és történészek adnak eltérő válaszokat a kérdésekre. Talán ma is a legelterjedtebb a determinista magyarázat, amely szerint a csata úgy történt, ahogy, a Magyar Királyságnak esélye sem volt a mohácsi csatában, illetve később az Oszmán Birodalommal szemben, mivel egy nálánál sokszor nagyobb területű, magasabb lélekszámú, nagyobb adójövedelmű és erősebb hadsereggel állt szemben. Ezzel szemben Nemeskürty azt feltételezte, hogy kellő összefogással akár esély is lehetett volna a győzelemre kellő összefogással.