II. Ulászló koronázási feltételei

Miután Hunyadi Mátyás 1490. április 6-án Bécsben elhunyt, a hatalmat ideiglenesen a főpapokból és bárókból álló királyi tanács vette át. Ez intézkedett országos ügyekben, és ez hívta össze május 17-re a királyválasztó országgyűlést is Rákos mezejére. Királyjelöltként több személy is szóba jöhetett: a volt uralkodó fia, Corvin János herceg, Miksa római király, valamint a Jagellók közül János Albert és bátyja, II. Ulászló cseh király (1471–1516). A királyválasztó diéta július 15-én végül II. Ulászló mellett döntött. Küldöttsége a serege élén Magyarországra érkező új uralkodót július 31-én Farkashidán fogadta, ahol más egyéb megállapodásokkal együtt aláíratták vele az országgyűlés által megszavaztatott választási feltételeket.

Luxemburgi Zsigmond magyar királlyá választása óta uralkodóink még koronázásuk előtt oklevélbe foglalták választási feltételeiket, amelyeket koronázásuk alkalmával megerősítettek. A választási feltételek írásba foglalása tehát önmagában véve nem mondható különleges jelenségnek a korszakban, II. Ulászlóét azonban az utókor a király negatív történelmi megítélése miatt nagyobb figyelemben részesítette. Úgy tekintettek rá, mint a Jagelló-kori gyenge uralom kezdetére, s egyben a Mohács felé vezető út első lépésére. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy II. Ulászlóé az egyetlen olyan választási feltétel a középkorból, amely több 16. századi kéziratos törvénygyűjteményünkbe is belekerült, s a Corpus Juris Hungarici 1584. évi kiadásában nyomtatásban is megjelent.

Ha azonban tüzetesebben megvizsgáljuk az 1490. évi koronázási feltételeket, azt tapasztaljuk, hogy az alapjában véve nem különbözik a korábbiaktól. A farkashidai egyezmény részét képező kikötések szervesen illeszkednek a korszak koronázási feltételeinek sorába, pontjai (a korábbi jogok és szabadságok megerősítése, a jogtalanul elvett birtokok visszaadása, az ország védelme és területi integritásának megőrzése, a királyi tanács véleményének kikérése, az uralkodó többnyire az országban köteles tartózkodni, egyházi és világi méltóságokba magyarokat kell emelni, aktuális kérdésekre vonatkozó rendelkezések) tradicionálisnak tekinthetők, és nem vetítik előre a királyi hatalom gyengülését.

II. Ulászló koronázási feltételeit – elődeihez hasonlóan – közvetlenül királlyá avatása után megerősítette koronázási dekrétum formájában is. Ez nem maradt ránk, az uralkodó későbbi rendelkezései segítségével azonban kimutatható, hogy létezett.

A „Dobzse” gúnynevéről elhíresült uralkodónkról a mohácsi katasztrófa fényében a 16. században kialakított elmarasztaló véleményt napjaink történetírása – többek között koronázási feltételei értékelésének felülvizsgálatával – egyre inkább átformálja, joggal kérdőjelezve meg azt a személyéhez kötött bűnbakképet, amelyet aztán a későbbi írók toposszá változtattak.