Dessewffy Aurél, a magyar konzervatív publicisztika megteremtője

Ha van értelme feltenni a „Mi lett volna ha?” kezdetű kérdést, akkor erre az egyik jó példát talán Dessewffy Aurél élete szolgáltatná. Vajon más irányt vett volna a magyar történelem, ha Dessewffy Aurél nem hal meg rendkívül fiatalon, mindössze 33 évesen, 1842. február 9-én? Nézzük, ki is volt ő!

Dessewffy Aurél arisztokrata családba született 1808. július 27-én Dessewffy József (1771–1843) és Sztáray Eleonóra (1780–1849) gyermekeként.

Az 1839–40-es országgyűlésen kormánypárti beszédeivel feltűnve lett a magyar politikai élet egyik legfontosabb szereplője. 1841-ben a kormány által támogatott, nyugat-európai tapasztalatokkal rendelkező Dessewffy az ugyanebben az évben még liberális újságként induló Világ című lap első számú publicistája és legfontosabb embere lett. Dessewffy X. Y. Z. név alatt publikált a lapban. Legfontosabb törekvése a konzervatív nézetek képviselete volt, folyamatos polémiában Kossuth Lajossal és az ő 1841 januárjában induló, rendkívül népszerű Pesti Hírlapjával. Dessewffy egyébként már Zemplén megye 1832-es követválasztásán is szembekerült Kossuth Lajossal, ahol Kossuth kerekedett felül. Dessewffy cikkeinek sorát 1841 végén X. Y. Z. könyv címen is kiadta. Sokatmondó az X. Y. Z. írói álnév. Dessewffy indoklása szerint azért választotta ezt a nevet, mert a konzervatív vagy kormánypárti oldal képviselői már nem is igazán merték hallatni hangjukat a politikai közbeszéd időközben kialakult viszonyai között. Maga természetesen vállalta volna nevét (és mikor írt, azt úgy tette, hogy mindenki tisztában lehetett személyének kilétével), de a vele hasonló nézeten levők iránti szolidaritásból, és hogy felhívja a figyelmet a helyzet tarthatatlanságára, publikált X. Y. Z. néven.

Dessewffy Aurél portréja
Barabás Miklós: Dessewffy Aurél portréja. Forrás: Wikipedia

De, hogy a dolgok mostani állapotjában, a hatásnál fogva, mellyet magának a megyei gyűléseken az ifjuság s a lármázó csoportok szereztek, tekintve a bánásmódot, melly azokból az idősbeket lassanként elüzte, vagy elnémította, tekintve általjában a megtámadó pártnak nagyobb mozgékonyságát közélet és irodalom mezején, kifogyhatatlan bőbeszédűségét, azon nagyobb mohóságot, mellyel politikai tárgyakon kap, s azokat űzi, a szájasabb a lármázóbb rész a mozgalmi párthoz tartozik, azt egyáltaljában nem tagadjuk; s igy ebben az értelemben igaz az: hogy most legalább ezen pártnak helybenhagyása tekinthetik a népszerűség hévmérőjének. … Tíz nyughatatlan ember egy népes faluban képes nagy lármát követni-el, és elhitetni másokkal, hogy ott nagy békétlenség uralkodik; míg az egész többi népség csak némán pártolja a fenálló rendet, s azért számba sem vétetik. … Ismerem ellenvetéseiteket: „gyáva az, ki meggyőződéseit kimondani s érte minden veszélyt elszenvedni nem kész”…. „non ardor civium prava jubentium” …. „Si fractus illabatur orbis…” [Horatius-idézetek a rettenthetetlen férfierény kifejezésére; az első ráadásul a Pesti Hírlap első mondata.] s több effélék. Ezek itt phrasisok, főleg a ti ajkaitokon, kik még legizetlenebb beszédeitekért is zajongó helybenhagyást arattok.(Névtelenség, 15–16., 18.)

Dessewffy Aurél Kossuth Lajos nézeteit és személyes politikai szerepvállalását egyaránt kemény kritikával illette. A polémia során tárgyalt témák közül érdemes néhány fontosabbat a Dessewffy által alkalmazott gondolkodásmód és nyelvezet illusztrálása céljából kiemelni. Támadta a jobbágyfelszabadítás kivitelezésének a liberálisok által szerinte egyre radikálisabban és türelmetlenebbül szorgalmazott módját, amelyet ő veszélyes szociális demagógiaként értékelt. Kritikájából az állami kárpótlással együtt járó pénzkibocsátás nyomán kialakuló infláció és a birtokok aprózódásával járó megoldhatatlannak vélt problémák szempontját emelnénk ki. Támadta a „szabad földnek” – tehát a bármiféle szolgáltatástól, pénzügyi tehertől mentes földtulajdonnak – egyedül ideális tulajdonformaként való beállítását is. Dessewffynek a már általa korszerűtlennek, demagógnak tartott megközelítéssel kapcsolatos szavairól a XX. század földosztásai és az azokat követő történések és intézkedések is eszünkbe juthatnak.

Kiválasztatott symbolumúl a szabadföld. Ez világerővel ható szó, ez a kor kivánata, ez megrázó eszme, mellynek jövője van; s ime teli vitorlával hajózunk a phrázisok tengerén. Nekünk pedig ugy látszik, hogy világereje csak annak van, mi józan és igazságos…” (30.Megváltási prolegomenák. II. Szabad föld. 35.)

„Újra kezditek-e akkor a szabadföld melletti agitációt? vagy eltitkoljátok, hogy azon százezreken nem segíthettek, vagy pedig már most jó eleve örökségül adjátok nekik a szabadföld világerejű eszméjét, előrelátható de el nem kerülhető állapotjuk anathemáját, hogy azzal annak idejében az akkori birtosok ellen fölfegyverkezzenek? (Ua.)

Veszélyesnek ítélte a katolikus egyház jogait támadó, javainak elvételére vonatkozó törekvéseket (akár államosításuk, akár felosztásuk céljából), amelyekben elsősorban a tulajdonjog elvét megsértő tendenciákra mutatott rá.

mert a tömeg, mihelyt egyszer észreveszi, hogy a másét elvenni szabad, vérszemet kap… Emlékezzünk meg Sieyes szavaira: „soyez justes si voulez étre libres” – legyetek igazságosak, ha szabadok akartok lenni. (Papi jószágok. 94-95.; 100-101.)

Következő mondatai jól megvilágítják, hogy Dessewffy mennyire értette a napi publicisztika jelentőségét és az újságírás vagy akár a mai értelemben vett média hatalmának, befolyásoló erejének mibenlétét.

Minden politikai munkában, de főleg ujságban, melly naponként hat, kétféle irányt kell megkülönböztetni; elsőt azt, melly a lap homlokára van irva, melly czégérül kifüggesztve pompás phrasisokban, csillogó declamatiokban mutatkozik. Ez a lapnak bevallott iránya, but avoué, ostensible. A másik irány az a szellem, melly az egész lap szerkezetén által fut a pompásan felállított elvek alkalmazásában, a tárgyak megválasztásában, sokszor egy szó, egy epitheton használásában rejtezik. – Ez a lap valóságos iránya, but veritable; a lap ez által, és csak ez által hat, és bir jelentőséggel. Erkölcsi méltánylásában ezen második irány a gondolkozó ember előtt minden, az első semmi. Gutta cavat lapidem [A csepp kivájja a követ; idézet Ovidius Pontusi leveleiből]: az időrül időre kimondott elvek, szép és nagy phrasisok elhangzanak, elfelejtetnek; de a mód, miszerint az elvek alkalmaztatnak, a szin, mellyben az iró az adatokat feltünteti, a sokszor parányi észrevételek, mikkel kiséri, egy helybenhagyó vagy gáncsoló szó, mellyet egy csekély adat után oda vet, naponként hatnak az olvasó lelkére, bele szövik magokat eszméinek kifejlésébe, elébb utóbb befolyást gyakorolnak gondolkozás módjára. Ebben fekszik az időszaki sajtó egész jelentősége; ez teszi üdv, vagy vész eszközévé. Ez teszi: hogy vannak hirlapok, mellyek egészen más módon hatnak, mint a hogy programmájok [programjuk] s ostensibilis [nyíltan hangoztatott] elveik szerint hatniok kellene. (Pesti Hirlap és Kelet népe közti viszály. Négy czikkben. II. 51-52.)

Gúnyos iróniával kérdőjelezi meg a szerinte veszélyes retorikát folytató Pesti Hírlap irányvonalának ártalmatlanságát hangoztató Kossuth szavainak komolyságát.

Győzelmi érzelemmel hirdettetik: hogy már nyolcz hónapja létezik a Hirlap, és még sem tört ki a forradalom; …(Pesti Hirlap és Kelet népe közti viszály. Négy czikkben. II. 57.)

Kossuthot a társadalmi problémák politikai célú, tendenciózus, érzelmi töltetű felnagyításával és – mai szóval élve – „áldozatkultusszal” is vádolta.

… minden egyes szenvedőt úgy állít elő, mint a socialis rendszer áldozatát: … (Pesti Hirlap és Kelet népe közti viszály. Négy czikkben. II. 53.)

Persze magával Kossuth személyével kapcsolatban is erős kritikát fogalmazott meg.

Csak azt tagadja meg életének vezércsillagát, az helyesel minden túlzást, az engedi magát a nép kábultsága által mindenhova ragadtatni, ki ön hiuságán túl más czélt nem ismer: az illyen elvtelen lidércz nem téveszt czélt, míg a tömeg által imádtatik … Meglehet, sok áldozatot hozott már Kossuth Lajos elveinek: de a haza s a nemzet közérdekeitől megtagadta azt az egyet, melly minden másnál nagyobb: ön szeretetének feláldozását. (Pesti Hirlap és Kelet népe közti viszály. Négy czikkben. I. 44., 47.)

 

https://mediatortenet.files.wordpress.com/2014/12/vilagp41jan2.jpg
Világ újság

Dessewffy Aurél a Világ hasábjain űzött publicisztikájával a fokozatosan elszigetelődő és kiábránduló Széchenyit is megelőzve vált Kossuth Lajos legnagyobb politikai ellenfelévé. Rohamosan szerzett közéleti befolyásának azonban ugyanilyen villámgyorsan vetett véget az időközben elhatalmasodó, ifjúkori felelőtlenségéből származó betegség. Dessewffy Aurél 1842. február 9-én hunyt el. Bár Dessewffy intenzív működése felrázta a konzervatívokat, hozzá hasonló kaliberű utód híján a konzervatív oldal a továbbiakban nem tudott a Kossuth nevével fémjelzett mozgalommal szemben elégséges ellensúlyt képezni. A Világ 1844-ben fejezte be működését. Ugyanakkor mégis elmondható, hogy Dessewffy Aurél öröksége nem tűnt el nyomtalanul, hanem tovább élt. 1846-ben testvére, Dessewffy Emil vezetésével alakult meg a Konzervatív Párt, Magyarország első szoros értelemben vett politikai pártja, amely a kiegyezést előkészítő, Deák Ferenc vezette Felirati Párt eszmei elődjének is tekinthető.

Felhasznált irodalom:

X. Y. Z. Könyv gróf Dessewffy Auréltól. Pest, Trattner-Károlyi, 1841.

Vaderna Gábor: Élet és irodalom. Az irodalom társadalmi használata gróf Dessewffy József életművében. Budapest, Ráció Kiadó, 2013.

Vaderna Gábor: Dessewffyek: A konzervativizmus három útja, Századok 151. (3). 481-498.

Ferenczy József: Gróf Dessewffy Aurél életrajza. In: Gróf Dessewffy Aurél összes művei. Sajtó alá rendezte, életrajzzal és jegyzetekkel kísérte Ferenczy József. Budapest, 1887.)

A magyar sajtó története I. 1705-1848. Szerk. Kókay György. Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete. Magyar Újságírók Szövetsége. 1979.

A Dessewffy-család honlapja: http://www.dessewffy.hu/2010_09_21/2010_09_21_dessewffy_szabolcs.html