Csűry Bálintra emlékezünk

135 éve ezen a napon született, és 80 éve szintén február 13-án hunyt el Csűry Bálint (egyes munkáiban Csüri Bálint, Csüry Bálint) nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Munkásságából legfőképpen a nyelvjáráskutatás emelkedik ki.

Csűry Bálint arcképe. Forrás: Szatmár.ro
Csűry Bálint arcképe. Forrás: Szatmár.ro

Csűry Bálint 1886. február 13-án második gyermekként született a Szatmár megyei Egriben (ma: Románia). Szülei nemesi eredetű református kisbirtokos család leszármazottjai voltak. Édesanyja korán hunyt el, ezáltal a család nehéz körülmények közé került. Bálint elemi tanulmányait szülőfalujában végezte el, majd 1901-től a Szatmári Református Kollégiumban tanult tovább. A középiskolai évei alatt aktív diákéletet élt, ugyanis – többek között – tagja volt az énekkarnak, az ifjúsági könyvár tevékenységébe is bekapcsolódott, a Kölcsey Önképzőkör titkára, majd alelnöke lett, szavalóversenyeket és különféle megemlékezéseket szervezett. Tanulmányait 1905-től a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészkarán folytatta, ahol 1909-ben szerzett magyar–latin szakos tanári oklevelet. 1910-től a Kolozsvári Református Kollégiumban tanított, 1917-ben pedig megszerezte bölcsészdoktori oklevelét. Ezenfelül az 1920-as években előadott a református tanítóképző intézetben és a Marianumban (Kolozsvár hajdani katolikus leánynevelő intézete) is. Ezekben az években legfőképpen a pedagógia elméleti és módszertani kérdései, illetve az oktatás foglalkoztatták, ez megfigyelhető A középiskola reformjához (Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny 47. 1914) című írásában. Ekkoriban az oklevelet szerzett fiatal tanárokat a székfoglaló előadásaikkal iktatták be; nem volt ez másképp Csűry Bálintnál sem. Nyelvtudomány és pedagógia (A Kolozsvári Református Kollégium értesítője az 1913–14. iskolai évről. Kolozsvár, 1914. 11–30.) című tanári székfoglaló beszédében a nyelvtudományt az oktatással kapcsolta össze. Rendszeresen jelentek meg írásai a Magyar Nyelvőrben, a Magyar Nyelvben, valamint egyéb budapesti és kolozsvári szakfolyóiratokban is. A nyelvtudomány mellett számos néprajzi és irodalomtudományi tanulmányt is írt. Pályafutása kezdetén fordítással, költészettel és filozófiával is foglalkozott. Személyes és filozófiai hangvételű versei sosem jelentek meg, bár kortársai és a magántanára rendkívül pozitív véleménnyel voltak róluk. Néprajzi kutatási során kitüntetett figyelmet szentelt a csángók kultúrájának. Tagságai közül megemlítendő az Erdélyi Irodalmi Társaság, az Erdélyi Múzeum Egyesület, a budapesti Magyar Nyelvtudományi Társaság, majd 1927-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Továbbá külső tagja volt a helsinki Finnugor Társaságnak, valamint rendes tagja az Észt Tudományos Akadémiának. 1930-ban habilitált a magyar népnyelv tárgyköréből. 1932-től pedig a debreceni Tisza István Tudományegyetem magyar és finnugor tanszékének lett a tanszékvezetője. Ugyanebben az évben kinevezték a magyar nyelvészet és a finnugor összehasonlító nyelvészet rendkívüli tanárává, majd két évvel később előléptették rendes tanárrá. 1937–1938 között pedig az egyetem bölcsészettudományi karának dékáni szerepét töltötte be.

Csűry Bálint a magyar nyelvjáráskutatás egyik legjelentősebb alakja. Forrás: Cultura
Csűry Bálint a magyar nyelvjáráskutatás egyik legjelentősebb alakja. Forrás: Cultura

A Magyar Nyelvtudományi Társaság megbízta a szamosháti tájszótár elkészítésével. E megbízás értelmében Csűry Bálint – a Társaság anyagi támogatásának köszönhetően – bejárta a Szatmár megyei szamosháti településeket, valamint a szamosháti nyelvjárással érintkező környező nyelvjárások peremvidékeit is. A szótár elkészüléséről a Magyar Nyelvtudományi Társaság ülésén számolt be 1933-ban. Beszámolójában elmondta, hogy a munka alapanyagának zömét szülőfalujában, Egriben gyűjtötte. Gyűjtése során igyekezett a szavakat, kifejezéseket a természetes előfordulásukban lejegyezni, valamint lényegesnek tartotta, hogy ne a saját nyelvérzékére hagyatkozva, hanem hallomás alapján rögzítsen mindent. Az adatgyűjtés tárgykörönként zajlott, ezzel egyrészt ellenőrizni tudta, hogy a Szamosháton élő beszélők melyik köznyelvi szavakat, kifejezéseket nem használják és/vagy nem ismerik, másrészt – mivel minden tárgykört különböző korcsoportoktól kérdezett meg – követni és jelölni tudta a nyelvfejlődés irányát. A Szamosháti szótár tehát a tájszavak jelentése mellett a köznyelv és népnyelv, nyelvjárás egymáshoz való viszonyára is rámutat.

Az 1935-ben megjelent Szamosháti szótár. Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Az 1935-ben megjelent Szamosháti szótár. Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Csűry Bálint a nyelvjáráskutatásban olyan újításokat vezetett be az adatgyűjtés módjában és az adatok feldolgozásában is, amely Csűry-iskola (vagy Csűry-féle iskola) néven vált ismertté. Bárczi Géza Csűry érdemének tartotta azt az általa „nagyolt átírás”-nak nevezett fonetikus írásmódot, amelyet Csűry Bálint a hallgatóinak tanított. Ez a lejegyzési mód remekül tükrözte az adott nyelvjárás legfőbb jellegzetességeit, a megfelelő hangtani képzettséggel rendelkezők pedig hamar el tudták sajátítani. Abban az időszakban ugyanis nem volt még egységes fonetikus írásmód, így a kutatók annyiféle fonetikus írást alkalmaztak, hogy azok alapján az eredeti hangalak csak rendkívül nehezen vagy egyáltalán nem volt kikövetkeztethető. Csűry Bálint továbbá törekedett arra, hogy egy-egy terület nyelvjárását, nyelvhasználatát minél pontosabban jegyezze le, ugyanis úgy vélte, hogy más tudományágaknak is meglehetősen jó alapot, sok információt szolgáltathatnak a nyelvjáráskutatás eredményei. Arra biztatta a hallgatóit is, hogy amennyiben módjuk van rá, töltsenek az adott területen minél több időt, mivel csak így lehet a szókincsanyag legnagyobb részét pontosan, hűen összegyűjteni. Ő maga is ugyanezt tette a Szamosháti szótár gyűjtése során. Természetesen tudta, hogy az efféle kutatásoknak komoly anyagi háttere van, de a hallgatói képzése során fontosnak tartotta az alapos felkészítést, és reménykedett abban, hogy a jövőbeli kutatók a lelkesedés és a megfelelő képzettség összeadásával leküzdik majd a nehézségeket.

Csűry Bálint kísérletet tett a nyelvjáráskutatás megszervezésének országos szintre emelésére is. Javasolta, hogy az egyetemeken működő magyar nyelvészeti tanszékek mellé szerveződjön egy magyar nyelvjáráskutató intézet is, indítványozva ezzel a magyarországi egyetemek dialektológia területén való összefogását. Kezdeményezésére pedig 1938-ban megalapították az ország első Magyar Népnyelvkutató Intézetét, amelynek székhelye a debreceni egyetemen volt.

A Debrecenben töltött évei vége felé már sokat betegeskedett, 1941. február 13-án, 55. születésnapján – egy agyvérzés és két hét betegség után – elhunyt. Életpályája és munkássága példaértékű a kor mai kutatói, nyelvészei számára.

 

 

Forrás

Balassa Iván 1988. Csűry Bálint. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Jáger-Péter Mónika 2020. Csűry Bálint és a „népnyelvi búvárlat”. Szamos. II/2: 6–7.