Adorján Éva és az igaz szerelem filmje, a Kalotaszegi madonna

Adorján Éva felvidéki származású magyar színésznő 1918. március 23-án született a Zemplén vármegyei Koskóc nevű faluban. A második világháború után soha többé nem léphetett színpadra, s 21 éve, 1999. augusztus 26-án hunyt el Budapesten. Lényegében ennyi az összes információ, ami pontosan tudható a színésznőről, akinek nevével a színházi-színügyi, művészeti lexikonokban sem igen találkozunk, és éppen elhallgatott, fiatalon befejezetlenül maradt életműve teszi indokolttá, hogy megemlékezzünk róla.

Az 1930-as, 1940-es évek magyar közvéleménye a közönséget szép beszédével, meleg csengésű hangjával, színes előadásmódjával elkápráztató Adorján Évát az akkori új színészgeneráció nagy ígéretei között tartotta számon, akiről úgy vélekedtek, ha nevelik, elsők közé kerülhet a magyar színpadon. A 8 Órai Ujság 1939-ben Adorján Évát tehetséges fiatal színésznőként emlegeti, aki abban az évben tavasszal végezte el nagy sikerrel a színiiskolát, nyáron pedig a Royal Színház operettjében finom megjelenésével és kedves játékával tűnt fel. 1939 augusztusában aláírta szerződését a következő szezonra a Royal Színházzal. Kertész Dezső, az akkori igazgató a fiatal színésznőben nagy tehetséget látott, akit a nyári operett sikerének köszönhetően a cikk megjelenéséig három filmhez szerződtettek. A lap azt írta, hogy az egyik Margit-szigetről felvett film már elkészült, szakbemutatója is lezajlott, s a szakkörök véleménye az volt, hogy Adorján Éva a filmművészet terén is nagy jövő előtt áll.

Adorján Éva. Film Szinház Irodalom, 1944. április 13., 16. szám.
Adorján Éva. Film Szinház Irodalom, 1944. április 13., 16. szám.

Legnagyobb filmje, az 1943-ban készült, 1944-ben bemutatott Kalotaszegi madonna. Még csak részben sem tarthatjuk helytállónak azt a megállapítást, hogy az ebben a filmben nyújtott főszerepe csupán egyszeri teljesítmény volt, és sem korábban, sem később nem jutott jelentősebb feladathoz más filmekben, hiszen játszott főszerepeket ezt megelőzően is. Adorján főszereplésével készült az egy hadifogoly huszártiszt küzdelmeit, szenvedéseit és szerelmét a „forradalmi” Oroszországban bemutató A gorodi fogoly, melyről a korabeli lapok Adorján Éva nagy magyar filmjeként tudósítottak, de játszott a Gárdonyi Géza örökéletű alakjait megelevenítő Göre Gábor visszatér, valamint a Szigligeti Ede népszínműve alapján készült A cigány című filmekben, és a Zilahy Lajos regényéből Karády Katalin főszereplésével filmvászonra vitt Halálos tavasz című alkotásban is szerepelt.

A Kalotaszegi madonna az 1943. évi, a hadiesemények következtében végül elmaradt Velencei Biennáléra szánt, a magyar filmgyártás aranykorának nagyszabású, eredetileg részben színes, reprezentáns darabja, melyet Rodriguez Endre rendezett, s melynek története Széfeddin Sefket bej, az akkoriban már ismert fiatal, török származású, kolozsvári születésű író tollából származik, akinek ez volt az első ilyen jellegű munkája. Azonos című regénye 1944-ben jelent meg. A Kalotaszegi madonnában fényképezett festményeket, illusztrációkat és a film plakátját gróf Batthyány Lajos dédunokája, németújvári gróf Batthyány Gyula készítette.

A filmet több nagy sikerű magyar film gyártója, Erdélyi István dr. filmvállalata készítette a magyar viszonyokat messze meghaladó költségkerettel és áldozatkészséggel.

Adorján Éva és Sárdy János a Kalotaszegi madonna egyik jelenetében. Film Szinház Irodalom, 1943. december 30., 1. szám.
Adorján Éva és Sárdy János a Kalotaszegi madonna egyik jelenetében. Film Szinház Irodalom, 1943. december 30., 1. szám.

Adorján Évával a Kalotaszegi madonna főszerepében – vagy ha úgy vesszük, címszerepében, de nem szeretnénk elmesélni a történet végét – új színésznő tűnt fel a magyar filmkészítésben, aki Erdélyi István dr. producer szerint a legjobban fotografálható magyar színésznő volt.

A komoly irodalmi értékű film története Adorján Éva női főszerepe mellett két férfi főszereplő vállán nyugszik, akiket Sárdy János és Petrovics Szvetiszláv alakítanak. Rajtuk kívül a film első számú főszereplője a természet: Körösfő, Kalotaszeg és az erdélyi hegyvidék festői szépségeinek csodás panorámája. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a gyönyörű Erdély adja a tehetséges festőművész és a madonna arcú leány magasabb rendűen nemes szerelméhez a méltó keretet. Megkockáztatható, hogy a Nyirő József történetei alapján készült, az 1942-es Velencei Biennálén első díjat nyert Emberek a havason című filmen kívül talán soha ilyen szépen nem fényképeztek magyar filmben fenyveseket, hegyeket, felhőket, a szívmelengető, barátságos, lenyűgöző erdélyi tájat.

A csipkefinom költészetű film tulajdonképpen egy mindvégig finom lírával átszőtt lélektani történet, amely a világ legszínesebb, legegyénibb népi környezetébe, Kalotaszeg pompázó világába beleillesztett magyar alkotás: amit hamisítatlanul magyar levegőjéből érezni lehet, az a magyar lélek, így pedig a külföld felé vitathatatlanul hazánk áldott szépségeit és értékeit népszerűsítő hatású munka.

A téma a Charles Boyer főszereplésével készült híres Várlak… című drámára emlékeztet: a szerelmesek örök hűséget fogadnak egymásnak, s egy későbbi időpontra találkozót beszélnek meg, hogy hűségüket bebizonyítsák. A történet ezzel együtt a lélekelemzés finom módszereivel nagyon komoly lélektani problémákat is felvet. Különböző helyzetek során derül fény arra, hogy a két férfi főszereplő egymástól mennyire különböző karakter, és ezáltal arra is, hogy a lelkében a nagy szerelem emlékével élő fiatal női főszereplő egy olyan férfi oldalára kerül, aki fölöttébb más, mint akit elképzelt, s nem is elég erős ahhoz, hogy a lány életének visszatérő emlékeit és szerelmét legyőzze.

A korabeli kritikák kiemelték Sárdy János magával ragadó énekhangját, Petrovics Szvetiszláv finom és mértéktartó férfifiguráját, s azt, hogy Adorján Éva elbűvölő volt a filmben, valamint a legigazibb, legeredetibb jeleneteket: a szabadtéri képeket, egy kalotaszegi vásárt és egy hamisítatlan, ősi szokásokat felújító körösfői lakodalmat – eredetileg ezt a két jelenetet forgatták színesben.

Óhatatlanul is felmerül az emberben a gondolat, hogy ezt a filmet – mint ahogyan annyi más régi magyar filmmel megtették már – ki lehetne színezni, hogy ne fekete-fehérben láthassuk a szemet gyönyörködtető kalotaszegi népviseletet és azt a mesebeli világot, ahol a jelenetek többsége játszódik.

A filmben Sárdy János előadásában elhangzó Rózsalevél című dal szövegét is Széfeddin Sefket bej írta, zenéjét pedig Buday Dénes szerezte.

Széfeddin Sefket bejjel készült interjú a Képes Sport 1944. február 22-i, 8. számában.
Széfeddin Sefket bejjel készült interjú a Képes Sport 1944. február 22-i, 8. számában.

A film slágeréhez kapcsolódó érdekesség, hogy amikor az idősödő Sárdy hangja egyre nehezebben bírta a megterhelést, zongorakísérője és szervezője, dr. Perényi Sándor ügyelt arra, hogy a színész olyan dalokat énekeljen, melyek nem megerőltetőek számára. Sárdy azonban egyik legnépszerűbb és számára is legkedvesebb dalát, a Kalotaszegi madonnában elhangzó Rózsalevelet mindig szerette volna elénekelni. Mivel Perényi ezt nem engedte, Sárdy egy kis cselhez folyamodott. Az előadások szüneteiben egy-egy néző kezébe egy ötforintost nyomott azzal, hogy a negyedik énekszám után kiabálja be a nézőtérről, hogy „Rózsalevél!”. Egy alkalommal azonban az egyik néző nem ismerte a dalt, csupán arra emlékezett, hogy valamiféle levélről van szó, így a következőt kiabálta be: „Nem jött levél…!” Perényi győzelmes mosolya ellenére Sárdy megszólalt: „Mi az, hogy nem jött levél? Jött! Nem is akármilyen! Egy rózsalevél!” S már énekelte is a híres dalt, mely a filmből származó képkockákkal itt érhető el.

Adorján Éva és Sárdy János a Kalotaszegi madonna egyik jelenetében. Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986. december 14., 48. szám.
Adorján Éva és Sárdy János a Kalotaszegi madonna egyik jelenetében. Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986. december 14., 48. szám.

A Kalotaszegi madonna az egyetlen, igaz szerelem valódi halhatatlanságát foglalja Istentől megérintett művészi keretbe, s ezzel együtt annak is bizonyítéka, hogy ezt az elképzelhető legmagasabb szintű művészetet mindenféle – manapság és azelőtt is – oly divatos, ámde végtelenül ízléstelen giccs és közönségesség nélkül is lehetséges megvalósítani. Ez a film egyben Adorján Éva legutolsó filmszerepe volt. A külföldre távozott Muráti Lilihez, Szeleczky Zitához, Páger Antalhoz hasonlóan a szovjet megszállás elől jogász férjével, dr. Zubriczky Sándorral ő is elmenekült az országból: 1945-ben Ausztriába mentek, később azonban mégis visszatértek. Az ún. „Népbíróság” 1946-ban vádlottként állította elő Adorján Éva férjét, s onnantól kezdve sem a színpadon, sem filmben nem engedték játszani a színésznőt, akinek életében az ellene és férje ellen folytatott bosszúhadjárat és támadások ellenére az Úr csodásan jelen volt: szerelmük és egymás melletti kitartásuk gyümölcseként 1948-ban megszületett a házaspár kislánya, Éva.