200 éve született Görgei Artúr seregének törzsorvosa, Lumniczer Sándor

Az 1848–49-es szabadságharc alatt létrehozott önálló magyar egészségügyi szervezet és a betegellátás nem működhetett volna a háborús események közepette is példamutató módon, ha a kor kiváló, hazájukért tettre kész orvosai nem végezték volna magas színvonalon munkájukat. Sauer Ignác (1801–1863), Stáhly Ignác (1787–1849), Flór Ferenc (1809–1871) mellett a fiatalabb nemzedék képviselőit a későbbi ún. pesti orvosi iskola meghatározó tagjait, Balassa János (1814–1868), MarkusovszkyLajos (1815–1893) és Lumniczer Sándor személyét kell kiemelnünk.

Közülük a legfiatalabb, Lumniczer Sándor 200 éve, 1821. március 29-én látta meg a napvilágot a Sopron vármegyei Kapuváron. Apja az Eszterházy-uradalmak jószágigazgatója, anyja, Schoepf Zsuzsa a magyar gyermekgyógyászat megalapítójának, Schöpf-Merei Ágostonnak (1804–1858) húga volt.

Lumniczer Sándor
Lumniczer Sándor. Forrás: Wikipedia

Alsó és középfokú tanulmányait Kőszegen, Sopronban és Pozsonyban, orvosi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. 1844-ben avatták orvos- és sebészdoktorrá a pesti egyetemen, Markusovszky Lajossal egyszerre, akivel egész életükben barátok voltak.  Lumniczer Bécsben szülészmesteri oklevelet is szerzett. 1843—1845 között a kor egyik legkiválóbb orvosa, Balassa János mellett tanársegédként működött, professzora ajánlásával 1845/47-ben pedig a híres bécsi sebész, Franz Schuh (1804–1856) mellett tanult, majd Párizsban, Londonban és Zürichben tökéletesítette sebészi képességeit. Lumniczer 1848 márciusától július végéig a pesti egyetemen a tábori sebészetről tartott előadásokat, majd 1848 augusztusában bevonult a harcoló seregekhez zászlóalj-főorvosi rangban. Lumniczer képességeiről Stáhly Ignác tábori főorvos már 1848 decemberében így írt Mészáros Lázár hadügyminiszternek:

Lumnitzer Sándor, orvos, sebész, szemész, szülész és barmász mester, 29 éves pesti születésü, erős és egészséges testalkotásu, kiképzett elmebeli tehetségű tökéletesen beszél és ir magyarul, németül, deákul, igen jól franciául, angolul, ért olaszul. — Mint jeles orvosnövendék, pályája bevégezte után orvos-sebész tudor lévén, a’ bécsi sebészeti mütőintézetben 3 évein át magát annyira kiképezte, hogy már akkor nagyobb sebészi műtéteteknél ügyességét bebizonyította. Európának nagyobb részét beutazván — orvos sebészi tapasztalatait öregbíteni elég alkalma volt. Párisban hosszassabb ideg a’ legjelesebb műtéteteknél foglalkozván — magának nem kevés tapintatot szerzett. Később mint pesti gyakorló orvos f. évi sept hó elején, az Ivánka féle csapatnál mint rendező tábori főorvos kezdett hazájának  szolgálni. — A Pákozdi és Schwechati ütközeteknél mindenütt a’ fő kötöző helyekre rendelve számos sebesülteket jelesül az utóbbinál 80-nat maga kötözött — azután pedig a’ tábori kórházakban, nagyobb műtétetekben — tagcsonkitásokban szerencsésen járt el, ’s ott a’ legsúlyosabban megsebesülteket és betegeket orvoslása alá vállalván, szelíd bánásmódja által azok’ bizodalmát csakhamar megnyervén tudományos és czélszerü eljárása által — azoknak egésségét visszaadni, ’s igy a’ hazának számos honvédéit megtartani képes volt olly annyira, hogy jelenleg mint igazgató tábori főorvosra az orvosi ügyeket, mellyeket eddig is nem kevés tapintattal — elöljáróinak ’s a’ főhadvezér legnagyobb megelégedésére vezetett, tellyes megnyugvással reá bízni lehetett. (Zétény Győző: A magyar szabadságharc honvédorvosai. Egyetemi Nyomda, Budapest. 1948. )

 

Lumniczer Görgei Artúr feldunai hadseregében szolgálva bizonyította orvosi képességeit. A tábornok 1893-ban így emlékezett vissza Lumniczer hadiorvosi ténykedésére:

… Az 1848/49 évi egész téli hadjáratom alatt, Vácztól a bányavárosokon át, a tátra-alji megyéken keresztül egész Kassáig egyetlen egy esetről sincsen tudomásom, melyben sebesültjeim nem legott a lehető leggyorsabb orvosi segélyben részesültek volna, oly eredmény, mi csak úgy érhető el, ha az intéző törzsorvos a hadorvosi szolgálat minden ágára egyformán terjeszti ki figyelmét, ha szervező tehetséggel, éber körültekintéssel, előrelátással és folytonos előregondoskodással, továbbá szigorú rendszeretettel, testi fáradtságot, veszélyt nem ismerő, mindig egykedvű lelki bátorsággal és hozza meg oly személyes tekintélylyel bir, melynél fogva egyetlen bátoritó szava elegendő, hogy a legszélsőbb erőmegfeszitésre, sőt — mikor olyan a helyzet — halálmegvető kitartásra lelkesítse alájarendelt orvostársait…  (Megemlékezés dr. Lumniczer Sándorról. Dr. Janny Gyulától Orvosi Hetilap 1893. 37. évf. 48.)

A tavaszi hadjárat idején már Görgei seregének igazgató törzsorvosaként, májustól mint a „középponti hadsereg igazgató törzsorvosa” tevékenykedett. Az orvosi szolgálat megszervezésének elősegítésére adta ki az ‘Ideiglenes utasítás a földunai m. k. hadsereg orvosai számára miheztartás végett a Hadi-Fővezérség meghagyásából. Lumniczer Sándor törzsorvos Kassán. Nyomatott Werfer Károlynál 1849.’ c. tábori egészségügyi szabályzatot.

2. kép Lumniczer Sándor 1849 könyv címlap
Lumniczer Sándor 1849 könyv címlap. Forrás: a cikk szerzője

Nem véletlen, hogy 1849. június 24-én Görgei mint hadügyminiszter Lumniczert nevezte ki a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztálya élére. A hátralevő másfél hónap alatt a kiváló munkát végző elődje, Flór Ferenc tevékenységét folytatva a rá jellemző eréllyel és tetterővel szervezte az egészségügyi rendszer működését, a betegellátást, miközben a honvéd-egészségügy minden felszerelését és tábori kórházát Szegedre, majd Aradra kellett költöztetnie. Amikor a kolera nagybátyja, Schöpf-Merei Ágoston feleségét is megtámadta, Lumniczer haláláig ápolta őt. A kolera őt is megfertőzte, de munkáját betegen is tovább folytatta. 1849 júniusában a honvéd hadiorvosok számára új esküformát adatott ki:

Én N. N. esküszöm a’ mindenható istenre, hogy Magyarországnak, a’ magyar nemzet gyűlésének ’s az ez által megbízott kormánynak mindenkor hive leszek, a’ magyar nemzet törvényes és jogszerű függetlenségét, országos önállását, alkotmányát és alkotmányos szabadságát életemmel és véremmel is megvédeni kész vagyok; a’ szolgálatban a’ lehető legnagyobb szorgalmat és buzgalmat tanúsítom, elöljáróim iránt engedelmességgel és tisztelettel viseltetem, minden az álladalom szolgálatát és embertársaim javát érdeklő esetekben belátá-. suknak és! vezetésüknek engedek. Esküszöm, hogy a’ rám bízandó betegek ápolásában rang és vagyonkülönbség nélkül egyenlő szere-, tettel és szorgalommal forgolódom, e’ tekintetben semmi veszélytől, ragály-, ’s fáradságtól vissza nem ijjedek, ’s hivatásom leglényegesb kötelességének fogom tekinteni a’ veszélyes betegeknek és súlyosan sebesülteknek a’ kórházakban vagy azokon kívül, ellenséggeli harcz- közben, sőt a’ csatamezőn is, éjjel vagy nappal a’ legnagyobb gyorsasággal és tevékenységgel segélyt vinni, az illy betegeket és sebesülteket a’ végső intézkedésekre emlékeztetni, a’ keresztény szülők újonnan szülött kisdedei megkereszteltetéséről gondoskodni, a’ magokat rám bízandó egyének tudomásomra jött titkos betegségeit örökre legszorosabb titokban fogom tartani, általában azon halandók’ bizalmával, mellyek által meghivatom, semmikép vissza nem élek; a’ reám bízandó sebészi műszerek’ és készülékek’ megőrzése, a’ kincstári gyógyszerek’ gazdászati kezelése felett a’ fennálló különös előszabályok szerint gondosan őrködöm, magamat semmi meghamisitásra, vagy a’ kórházi betegeknek rövidséget okozható önző tettre nem engedem használtatni, annál kevésbé követek el magam illyent, sőt minden kárt gondosan elháritandók, mindent mi a’ kórházi szolgálat és betegekre nézve károsnak találok, mellőzök … Isten engem úgy segéljen! (Zétény Győző: A magyar szabadságharc honvédorvosai. Egyetemi Nyomda, Budapest. 1948. )

Az 1848–49-es szabadságharc egészségügye a magyar orvostörténelem legkiemelkedőbb fejezetei közé tartozik, amelyben a hazai orvostársadalom többsége részt vállalt. Az önvédelmi harc leverése után Balassát és Flórt börtönbe zárták, állásuktól megfosztották, Lumniczert besorozták a császári hadseregbe, s betegápolóként szolgált tovább. Szerencséjére egy korábbi bécsi orvoskollégája segítségével Pestre került, de az önkényuralom éveiben mind szakmai, mind egzisztenciális szempontból nehéz sors várt rá. Nagy segítséget jelentett számára, amikor Balassa János a fogságból történő kiszabadulása után maga mellé vette magánasszisztensnek az egyetemre. 1860 után az államvasútnál vállalt orvosi állást, majd 1861-ben a Rókus Kórház főorvosa lett. Lumniczer az elnyomatás éveiben sem adta fel elveit, erről az 1848–49-es szerepvállalása miatt emigrációba kényszerült és ott elhunyt kiváló orvos, Schöpf-Merei Ágostonról szóló emlékbeszédének részlete is tanúskodik: „Schoepf a feltétlen és korlátlan szabadság embere volt, s mint ilyen honának méltó fia — magyar". (Antall József: Lumniczer Sándor és a pesti orvosi iskola Orvostörténeti közlemények 45. 1968) 

Lumniczer 1849 után is kiállt az igaztalan vádakkal megbélyegzett Görgei Artúr mellett. Nevét – több orvostársával együtt – ott láthatjuk azon az 1884-ben kelt, több mint 200 honvédtiszt által aláírt nyilatkozaton, amely Görgei rehabilitálását kezdeményezte.

Az egyetemre csak 1868-ban térhetett vissza mint magántanár.  1872-ben rendkívüli tanár, s 1880-ban lett tanszékvezető professzor. A kiegyezés után pályafutása, érdemeihez méltó módon ívelt felfelé. Az 1867-ben megalakított Országos Közegészségügyi Tanács első alelnöke, 1878–1881 között elnöke lett, majd 1885-ben a Főrendiház tagja lett. 71. életévében, 1892. január 30-án – éppen Görgei Artúr 74. születésnapján – hunyt el Budapesten.

Lumniczer Sándor pályafutását, szakmai ars poeticáját legjobban az ő szavaival jellemezhetjük: „Egy szilárd képességű orvos fogalmához tartozik az, hogy tudománya szentélyében vallott meggyőződéséhez gyakorlati téreni teendőiben is minden körülmények közt hű maradjon” (Antall József: Lumniczer Sándor és a pesti orvosi iskola Orvostörténeti közlemények 45. 1968).