1887. január 23-án született Kállay Miklós

1887. január 23-án, Nyíregyházán látta meg a napvilágot Dr. nagykállói Kállay Miklós magyar államférfi. Apja nagykállói Kállay András szabolcsi főispán, anyja ördögfalvi Csuha Vilma volt. Kállay Miklós a nyíregyházi ágostai hitvallású Evangélikus Főgimnáziumban, majd a budapesti Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban végezte a középiskolát. Ezt követően Genfben, Drezdában és Párizsban tanult, végül 1910-ben Budapesten szerzett jogi doktorátust. Előbb kisvárdai szolgabíró, majd 1920-tól két éven át a nagykállói járás főszolgabírója, 1922-től 1929-ig Szabolcs és Ung vármegye főispánja. 1929-től került az országos politikai életbe.  Bethlen István kormányában kereskedelemügyi államtitkár, 1932 és 1935 között földművelésügyi miniszter volt Gömbös Gyula kabinetjében. Kállay nevéhez fűződik ebből az időszakból a gazdaadósságok rendezése, az erdő- és a cselédtörvény. Gömbös Gyula politikájának radikalizálódása miatt jutott arra az elhatározásra, hogy kilép a kormányból, Horthy Miklós ekkor a Felsőház tagjává, majd röviddel utána, 1937-ben az akkor megalakított Magyar Királyi Öntözésügyi Hivatal elnökévé nevezte ki. 

Gömbös halála után visszatért a kormánypártba, de a munkába csak Teleki Pál miniszterelnöksége idején kapcsolódott be. Teleki öngyilkossága után Bárdossy László lett a kormányfő, kinek nézeteit Kállay határozottan ellenezte,  így visszautasította annak újabb zsidótörvényről szóló előterjesztését a házassági jog módosításáról, és a parlamentben ellene szavazott. 1942. március 10-én „második Bethlenként” került a miniszterelnöki székbe. Beiktatása politikai változást jelentett, tartalmilag egyértelművé vált Magyarország ,,feladata”: szembefordulni a németekkel, átállni az angolokhoz, abbahagyni a szovjetellenes háborút. Kállay tehát fokozatosan feladta elődje, Bárdossy tengelyhatalmak felé irányuló vonalát. Arra számítva, hogy a győzelem az angolszász szövetségeseké lesz, titkos tárgyalásokat kezdeményezett velük. 

Rendkívül megnehezítette a helyzetet, hogy Hitler mindeközben folyamatos követelésekkel lépett fel. Kállay minden területen ellenállt a nyomásnak, például a magyar gazdaság helyzetét a valóságosnál sokkal sötétebbre festette a németek előtt, hogy minél kevesebb támogatást kelljen nyújtania a németeknek. Az olasz kapitulációval egy időben, 1943. szeptember 9-én titkos fegyverszüneti egyezmény született Nagy-Britannia és Magyarország között, amelynek értelmében Magyarország feltétel nélkül leteszi a fegyvert a Balkánról érkező angol-amerikai csapatok előtt. Fontos leszögezni, hogy a szövetségesek nem jártak el jóhiszeműen, a megállapodás ugyanis részükről taktikai jellegű volt. Churchill és Roosevelt ekkorra már elvetette a balkáni frontnyitás forgatókönyvét, de bátorítani akarták Kállayékat a kiugrásra. Tudván, hogy a német hírszerzés tökéletesen tájékozott, Hitler összezavarására törekedtek. 

kállay
1943. Magyarország, Budapest I., budai Vár Szentháromság tér, Szentháromság utca sarok. Kállay Miklós miniszterelnök. Forrás: Fortepan / Fortepan KÉPSZÁM: 20821

1944 februárjában Bethlen István a Felsőház Véderőbizottságában javasolta, hogy Magyarország kössön különbékét a Szovjetunióval, egyúttal indítson támadást Dél-Erdély elfoglalására. Kállay úgy ítélte meg, hiányzik ehhez a kellő katonai erő, továbbá még mindig az időhúzásban látta a megfelelő stratégiát. 

A német megszállás másnapján, 1944. március 20-án reggel Kállay a Sándor-palotából a letartóztatására érkező SS-alakulat elől egy alagúton Horthy rezidenciájára menekült, majd a török követségen kért menedéket. Amikor az októberben hatalomra került Szálasi Ferenc a kiadását követelte, Kállay elhagyta a török követséget, és önként feladta magát a nyilasoknak. Letartóztatták, előbb a Margit körúti fogházba, majd Sopronkőhidára szállították. Később Mauthausenbe, onnan pedig Dachauba hurcolták. A front közeledtével tovább szállították őket Dél-Tirolba. 1945. május 4-én kalandos körülmények közt szabadult ki a fogságból. Kállay Miklós 1953-ig Olaszországban élt, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött. 1967. január 14-én hunyt el, hamvait 1993-ban Kállósemjénben helyezték örök nyugalomra.