121 évvel ezelőtt született Páger Antal

1899. január 29-én született Makón Páger Antal, Magyarország egyik legtehetségesebb színművésze. Édesanyja jegyszedőként dolgozott a helyi színházban, ahol fia már gyermekként megismerte a művészet világát. Gimnazista korában, nyaranta mezőgazdasági munkát végzett a családi kassza kiegészítéséhez. Érettségi után az olasz fronton teljesítette katonai szolgálatát, őrmesterként szerelt le. Beiratkozott ugyan a budapesti tudományegyetem állam- és jogtudományi karára, azonban a színészi pályát választotta. Makó után játszott Székesfehérváron, Kecskeméten, Pécsett, Nagyváradon és 1926-tól négy évig Szegeden. Népszerű, elismert színész lett, évi 25–30 főszerepet kapott, 1200 pengő volt a fizetése, a Tisza Szállóban lakott, és saját gépkocsijával járt.

1931–32-ben az Andrássy úti Színház és a Magyar Színház, 1932-től a Belvárosi Színház, 1937-ben a Művész Színház, majd két évig a Vígszínház tagja volt. Ezután csupán szerepekre szerződött: 1939-ben a Nemzeti Színházhoz és a Belvárosi Színházhoz, 1941–42-ben az Andrássy Színházhoz, 1943-ban az Új Magyar Színházba. Minden darabban kitűnő alakítást nyújtott, sikert sikerre halmozott. Anyagilag is elismerték, a Vígszínházban már napi 250 pengő honoráriumot kapott.

Páger
Portré, 1942.

1931-ben készült el az első teljes magyar hangosfilm. Páger Antal a következő évtől a hazai filmek vezető színésze lett. Játékát kivételes átélőképesség jellemezte, egyformán hitelesen alakított bármiféle szerepet, akár vígjátékban, akár drámában szerepelt. A hangosfilm.hu oldal 204 filmszerepét gyűjtötte össze, melyekből 60-at forgattak 1945 előtt.

1939-ben a Belvárosi Színház tűzte műsorára Kodolányi János Földindulás című darabját, melyben Kántor Jánost Páger Antal játszotta. Alakítása alapvető váltást hozott a magyar színészetbe, az idillikus parasztábrázolás itt fordult át realizmusba. Megalkotta a szociográfiai színészetet. „Az emberek bennem élnek – mondta –, soha nem utánoztam őket”. A színdarab több mint 200 alkalommal került előadásra.

Ezután egész sor társadalompolitikai témájú film főszerepét játszotta, kimagasló sikerrel: Bors István, András, Dr. Kovács István, Őrségváltás, A harmincadik..., Szerető fia, Péter, Egy nap a világ. Ez egyben a nemzeti érzelmű filmgyártás elindulása is Magyarországon. Az András című Mesterfilm-alkotásban Páger hitelesen alkotta meg a társadalmi igazságtalanságtól sújtott, tehetséges, feltörekvő, utat találó paraszti figurát. A Fekete István forgatókönyvéből készült Dr. Kovács István az arisztokráciához hasonulni akaró nagyvárosi polgárság és a többszáz éves hagyományok alapján élő és dolgozó magyar parasztság közötti átjárhatatlan szakadékról szól. Az Őrségváltás a magyar munkás nemzeti öntudatra ébredését mutatja be, ahol Páger a meg nem alkuvó keresztény mérnök szerepét alakítja.

páger
Az Őrségváltás egyik jelenetében

A társadalomkritikai filmeknek és bennük óriási sikerének az lett a következménye, hogy a baloldali és liberális sajtó a színész ellen lejárató kampányt, rágalmazó közlések sorozatát indította el. Vádolták túlzott jobboldalisággal, nyilas szimpátiával, antiszemitizmussal. 1942. december 29-én fellépett két hetilap, a Magyar Futár és az Egyedül Vagyunk Vöröskereszt javára rendezett jótékonysági estjén. Itt művészi hitvallásáról beszélt, többek közt ezeket mondta: „Igen, mi összeültünk, beszélgettünk. Az igazi magyar filmet kerestük, azt a magvar filmet, amelyik ne csak szórakoztasson, de egy kicsit tanítson is, az új magyar filmet, amely megmutatja a saját hibánkat is, hogy okoljunk azokon. Magyar filmet, amely hitet, önbizalmat adjon a kisembernek, aki hajlamos lenézettnek, elnyomottnak érezni magát sokszor ok nélkül is. Embernek mutatni a kabarék által annyiszor megcsúfolt magyar parasztot. Megmutatni a fiatal tanítónemzedéknek, hogy milyen magasztos hivatást kell betöltenie, a félrevezetett magyar munkást elriasztani az átkos kommunista tanoktól, társadalmi közeledést szítani izgatás nélkül; magyarnak lenni! Ez a célunk, ezt szeretnénk szolgálni szerény művészi képességeinkkel.” Ezután a liberális sajtó azzal vádolta meg, hogy filmjeiben indulatok szításával keres kiemelkedően sok pénzt.

páger
Címlapon mint Fráter Lóránd

Így talán nem véletlen, hogy 1945 márciusában elmenekült Magyarországról. A későbbiekben két dologért hibáztatták a kommunisták. Az egyik egy plakát, amelynek leánya volt a modellje. Egy amerikai bombázógép látható rajta, és egy csonkolt kezű, síró kislány „Én is hadicél vagyok?” felirattal. A másik részvétele meghívott nézőként 1944. november 18-án, a Nemzetvezető Kultúrirodájának rendezésében tartott értekezleten. Ezek véleményünk szerint inkább utólagos indokok, és valójában filmjeinek a szellemisége volt az oka, hogy – Szeleczky Zitával együtt – Páger Antal is felkerült a háborús bűnösök második listájára. Ezt az is alátámasztja, hogy a Magyar Filmalkalmazottak Szabad Szakszervezete által összeállított, 1945. június 17-én nyilvánosságra hozott listában, amelyben 116 betiltott film címe található, a Páger-filmek többsége is szerepel. Budai, Orbán-hegyi villáját Balázs Béla kommunista „filmesztétának” utalták ki. 1947 márciusában a Belügyminisztérium még megpróbálta kikérni a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól, sikertelenül.

Páger Antal két év ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után Argentínában települt le. 1948-ban Buenos Aires-i lakásán többek között Szeleczky Zitával megalakította a Magyar Színjátszó Társaságot, amely 1954-ig működött. Az átlagosan havonta egyszer színre kerülő darabok azonban nem jelenthettek biztos megélhetést, így Páger elkezdett festeni. Több kiállításon vett részt, festményei – feltehetőleg színészi ismertségének is köszönhetően – jó áron keltek el.

Azonban az itthoni kommunista vezetés több területen is ki akarta használni Páger népszerűségét. Haza akarták csábítani, ezzel erősíteni a rendszer alaposan megcsappant hitelét. Ki akarták húzni a dél-amerikai emigráció egyik központi szereplőjét, végül személyét a propaganda területén „a külföldön élő fasiszta magyar emigráció elleni harcban” kívánták felhasználni. Ennek sikeréért egy 1953 őszétől 1956 nyaráig tartó összehangolt titkosszolgálati akció zajlott. Ebbe a színész meggyőzése, a vele folytatott tárgyalások, sőt Magyarországon élő rokonainak, barátainak a felhasználása is beletartozott. Úgy látszik, a pártvezetésnek fontos volt a siker, Páger sok mindent el tudott érni. Megígérték, hogy a művészeti életbe bekapcsolódhat, hazautazási költségeit fedezik, villáját nemcsak visszakapja, hanem fel is fogja az állam újítani, mivel a „filmesztéta” és családja az alig több mint 10 év alatt úgy lelakta, hogy félig összedőlt. Végül, az építkezés ideje alatt a kormány költségére a Gellért Szállóban lakhatott.

Páger Antal gondosan ügyelt arra, hogy ne kerüljön összetűzésbe a hatalommal. Az 1956-os eseményektől távol tartotta magát. Minden lépését figyelték, mindent tudtak róla, ezért tartózkodott a bíráló megjegyzésektől. A Vígszínház tagja lett, szerepelt azokban a darabokban, melyet a Nemzeti Színház egykori statisztájából lett kulturális pártvezető színpadra engedett. Haláláig, 1986. december 14-ig még 144 filmszerepet játszott. 1963-ban Kiváló művész kitüntetést, 1965-ben Kossuth-díjat kapott.