112 évvel ezelőtt született Párducz Mihály

Párducz Mihály a szegedi egyetemen végezte tanulmányait, itt is szerzett doktori fokozatot. Sokáig az itteni régészeti tanszéken oktatott, 1941-től az egyetem magántanára, 1946-tól címzetes tanára. 1945 és 1959 között a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, sokáig a Régészeti Tár vezetője volt. Eltávolítása után a megalakuló MTA Régészeti Intézetben dolgozott haláláig, sokat dolgozott az Archaeologiai Értesítő és az Acta Archaeologica Hungarica szerkesztőbizottságában, vezette az intézet népvándorláskori részlegét. Később (1965) MTA doktora (DSc) fokozatot szerzett régészetből.

Érdeklődésének előterében egész életében a Kárpát-medencébe érkező első nomád népek, a szkíták és szarmaták emlékanyagának az összegyűjtése, azonosítása és kutatása volt. Neki köszönhetjük a szteppéről az Alföldre érkező szarmata jazigok legkorábbi, még pontusi eredetű emlékanyagának azonosítását. Legnagyobb hatású munkájának a szarmaták magyarországi emlékanyagának összegyűjtését és kiadását, a germánoktól való elválasztását tarthatjuk. Az alföldi császárkori emlékanyag kronológiai jellegű csoportosítása (négy főbb csoport) kisebb változtatásokkal, de ma is érvényben van. Ezek alapján joggal tarthatjuk a magyarországi szarmatakutatás megalapozójának. Ugyancsak elévülhetetlen érdemeket szerzett a hun kor magyarországi etnikai összetételének vizsgálatában különös tekintettel a későszarmata és germán (gepida) jellegű emlékanyagra. Ugyanakkor neki köszönhetjük a koponyatorzítás szokásának pontosított keltezését is. Számos római kori szarmata (és egyéb) régészeti feltárást vezetett elsősorban Csongrád megye területén.

Párducz Mihály
Párducz Mihály. A kép forrása

Párducz érdeklődése idővel a kora vaskor, a szkíták felé is fordult. Neki köszönhetjük a szentes-vekerzugi temető és kocsisír feltárását (utóbbi bemutatását az MNM állandó kiállításában). Fettich Nándor mellett fontos szerepet töltött be az alföldi és magyarországi szkíta emlékanyag pontos meghatározásában (mint a tükrök vizsgálata), az addigi eredmények összefoglalásában és fontos leletcsoportok (mint Ártánd) és temetők (mint Tápiószele) közzétételében.

Születésének 111. évfordulóját 2019-ben a szegedi egyetemen emlékkonferenciával ünnepelték meg.

 

Főbb munkái:

  • Die frühesten Funde der ersten pontisch germanischen Denkmälergruppe in Ungarn. Szeged 1935
  • A szarmatakor emlékei Magyarországon – Denkmäler der Sarmatenzeit Ungarns I–III. Budapest 1943-1950
  • Die ethnischen Probleme der Hunnenzeit in Ungarn. Budapest 1963
  • Magyarország szkíta kora. MTA Doktori Értekezés. Budapest 1965.