105 éve született Gálffy Mózes erdélyi magyar nyelvész

Gálffy Mózes a kolozsvári nagy nyelvészek egyike. 1915. július 13-án, Nagyszebenben született. Kolozsvári középiskolai és egyetemi tanulmányai után tanárként dolgozott: 1956-tól a Bolyai Tudományegyetemen tanított, majd 1970-től nyugdíjba vonulásáig a Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzora volt. 1988. július 23-án Budapesten halt meg.

Fő kutatási területe a magyar nyelvjárások vizsgálata volt, de névtani témájú kutatásáról is tudunk, az egyetemen pedig leíró nyelvészetet tanított. Tanulmányokat írt az erdélyi magyar nyelvjárások témaköréből, továbbá egyetemi jegyzetek és nyelvészeti tárgyú szakkönyvek társszerzője is. Gálffy Mózest jelentős mondattani kutatóként is számontartják, emellett munkásságának fontos része az alább részletezett nyelvatlaszok adatainak gyűjtése és a kapcsolódó munkálatokban való részvétel.

A második világháború után a Bolyai Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszékén fellendültek a nyelvföldrajzi kutatások, megkezdődött a nyelvjárási adatok gyűjtése a nyelvatlaszok közzétételéhez. Szabó T. Attila tanszékvezető ösztönzésére 1949-től több mint 90 moldvai csángó településen gyűjtöttek, a kutatók között – a már említett Szabó T. Attila mellett – Gálffy Mózes és Márton Gyula is ott volt. Bár gyűjtőmunkájuk eredménye, A moldvai csángó nyelvjárás atlasza 1969-re elkészült, kiadását akkor nem engedélyezték. Erre csak a rendszerváltozás után kerülhetett sor Magyarországon Murádin László és Péntek János előkészítésével. A három szerkesztő (Gálffy, Márton, Szabó T.) ekkor már nem élt. Az első és második kötet 1991-ben jelent meg. A harmadik kötet anyagát (az első kettővel együtt) informatizálták, majd az adatokat a 2000-es évek elején újabb kutatásokhoz használták fel. A Geolingvisztikai Műhely kutatói egy 250 kérdésből álló kérdőívet állítottak össze, hogy a moldvai magyar településeken újra elvégezhessék a nyelvföldrajzi vizsgálatokat. A gyűjtés 2004 és 2007 között zajlott, nagy részét a Babeş-Bolyai Tudományegyetem hallgatói végezték Pozsony Ferenc irányításával és a Kriza János Néprajzi Társaság szervezésében. Így Gálffy Mózesnek és kutatótársainak, továbbá a jelen kor kutatóinak köszönhetően a körülbelül 50 év különbséggel rögzített nyelvi adatok összehasonlítására is alkalom nyílt.

1954-ben Gálffy Mózes és Márton Gyula a székely nyelvjárási atlasz anyagához is megkezdte az adatgyűjtést. A gyűjtők 14 éven át több mint 300 székely településen kérdezték ki az előzetesen összeállított kérdőfüzet adatait. Bár 1972 végéig megszerkesztették Csík-Gyergyó, Háromszék és Udvarhelyszék tájnyelvi atlaszát, ezek azóta sem jelentek meg. (Azonban a nyelvföldrajzi anyagot 1987-ben szótárként kiadták Budapesten Székely nyelvföldrajzi szótár címmel.)

gálffy

Tegyünk említést Gálffy Mózes egy másik figyelemre méltó kutatásáról is. A Magyarói nyelvjárási tanulmányok című kötetet Gálffy Mózes halála után adták ki, és a Felső-Maros mente egyik falujának, Magyarónak a nyelvjárását bemutató tanulmányait tartalmazza. Az adatok szerint Gálffy a gyűjtést és a tanulmányokat eredetileg egy falumonográfiához szánta, de a folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben megjelentetett írásaiban már egy készülő nyelvjárási monográfia részeként szól róluk. Eredetileg Palkó Attila történész, Magyaró szülötte kérte fel őt a falu nyelvjárásának ismertetésére. Palkó 1954-től tervezte, hogy különféle kutatókat von be a falu kulturális értékeinek bemutatásába. Több írás is született például a falu történetéről, szellemi és tárgyi néprajzi hagyományairól, névtani adatairól és – Gálffy Mózesnek köszönhetően – a magyarói nyelvjárásról. Végül 2005-ben, Gálffy halála után gyűjtötték össze és adták ki a magyarói nyelvjárás hangtani, alaktani, mondattani jelenségeivel és szókészletével foglalkozó tanulmányait.

gálffy

Gálffy Mózes számos nyelvészeti (ezen belül pedig nyelvjárási témájú) munkát hagyott az utókorra. A kolozsvári nyelvészek jelentős képviselője volt, ezt bizonyítják a még életében megjelent, továbbá a kiadatlan, de az utókor számára is fontosnak bizonyuló, máig felhasználható kutatási adatai.

 

Források

Cs. Nagy Lajos 2018. Péntek János (szerk.): A moldvai magyar tájnyelv szótára I/1. (2016), I/2. (2017), II. (2018). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2018/3. (2020.07.01.)

Geolingvisztikai Műhely (2020.07.01.)

Murádin László 2005. Előszó. In: Murádin László szerk. Gálffy Mózes: Magyarói nyelvjárási tanulmányok. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása. Kolozsvár. (2020.06.17.)

Péntek János – Czégényi Dóra szerk. 2016. Emlékkönyv Márton Gyula születésének centenáriumára. Erélyi Múzeum-Egyesület. Kolozsvár.

Dávid Gyula főszerk. 2009. Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Kriterion Könyvkiadó. https://lexikon.kriterion.ro/szavak/1131/ (2020.06.17.) (2020.07.01.)