100 évvel ezelőtt született Halász Előd

Száz évvel ezelőtt, október 9-én született Halász Előd nyelvész, irodalomtörténész, filológus, germanista. Széles körű tudományos tevékenységének egyik legjelentősebb eleme a magyar–német lexikográfia területén végzett munkája.

a kép forrása: Nemzeti Örökség Intézete  (http://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/farkasreti-temeto/halasz-elod/)
Halász Előd arcképe. A kép forrása: Nemzeti Örökség Intézete  

Halász Előd 1920-ban Budapesten született. Édesapja magyar–latin szakos középiskolai tanár volt, fontosnak tartotta a nyelvek ismeretét, így fiát már korán, kisgyermekkorában angolra és németre taníttatta. Halász Előd az érettségi vizsga megszerzése után a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–német szakos középiskolai tanári oklevelet kapott, 1963-ban az irodalomtudományok kandidátusa, 1973-ban pedig a nyelvtudományok nagydoktora lett.

Irodalmi munkásságának, kutatásának középpontjában Goethe és Thomas Mann, a kettőjük közötti összefüggések feltárása állt. A varázshegy tanulmányozása során olyan problémákra világított rá, amelyek a modern regény korszerű elemzésének kiindulópontjaként szolgáltak. A regényről szóló előadásait nemcsak német, hanem magyar, történelem és francia szakos hallgatók is látogatták. Szakmai kiválóságát bizonyítja az is, hogy nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is nagy elismerésnek örvendett: 1964-ben meghívták a Modern Nyelvek és Irodalmak Nemzetközi Szövetsége kongresszusára az Egyesült Államokba, ahol addigi kutatásainak eredményeiről tartott előadást.

1942-től 1997-ig a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja volt. A szegedi egyetemen közel négy évtizeden át tanított és kutatott. 1950 és 1956 között itt bízták meg szótárszerkesztéssel, és ekkor emelkedett a magyar szótárirodalom klasszikusai közé. Magyar–német, német–magyar szótárai több kiadásban is megjelentek. Ezek szerkesztése és közreadása során Halász Elődöt nyelvészeti és irodalomtudományi kérdések egyaránt foglalkoztatták:

„A kétnyelvű nagyszótár szerkesztése valóban nyelvészeti kérdés, de egyben nagyon sok irodalommal kapcsolatos problémát is vet föl, nevezetesen műfordítási problémákat. Az vezetett mindig munkámban, hogy a szótárnak nem az idegen szavak, kifejezések magyarázata, körülírása a feladata, hanem az adekvát fordítás. Ezen túlmenően persze azt is tisztázni kell, hogy egy bizonyos fokú nyelvészeti munka mindig szükséges az irodalom alaposabb megismeréséhez…”

Úgy vélte, hogy a legnagyobb írók „nyelvteremtők és újjáteremtők” is, hiszen alkotásaikon keresztül a legmélyebb anyanyelvi értékekhez viszik közelebb olvasóikat. Halász Előd kiemelten fontosnak tartotta az irodalmi művek nyelvi szempontú elemzését, hiszen a nyelv az, ami az irodalmat megkülönbözteti a többi művészettől:

„Az irodalom nem végződik a nyelvnél, de a nyelvnél kezdődik, abból indul ki mint alapanyagból.”

Az első, 1952-es kiadásról Országh László elismerően nyilatkozott, a szótár szerinte mind „szóanyagban, mind annak feldolgozásmódjában” újat hoz. A szótár érdemei között említi ezeken túl annak kiegyensúlyozott, lényegre törő voltát, jelentős személy- és helynévanyagát, valamint azt is, hogy gondosan jár el a német szavak magyar megfelelőinek megadásában és a jelentésárnyalatok elkülönítésében. A szótár teljességét az abban megjelenő szavak, kifejezések tematikai átfogósága is bizonyítja: régies, fontosabb tájszavak mellett megjelennek az új találmányok, a sport, valamint a műszaki és a természettudományos szaknyelv szavai is. Utóbbiak korábban a szakszótárak tárgyát képezték. Országh kiemeli azt is, hogy:

„A szótár egyik legnagyobb értéke az alapszókincs szavainak a mindennapi használatban, gyakori szószerkezetekben, szólásokban, klisékben, példamondatokban való bemutatása. Ilyen vonatkozásban minden eddigi német szótárunkat messze felülmúlja.”

 

Német–magyar szótár, I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952 
a kép forrása: régikönyvek.hu
Német–magyar szótár, I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952 a kép forrása: régikönyvek.hu

Hivatása iránti elkötelezettsége és lelkessége oktatói tevékenysége során is bebizonyosodott: fontosnak tartotta, hogy hallgatóiból jó nyelvtanárokat, szakembereket képezzen, akik amellett, hogy ismerik a legújabb és legfontosabb tudományos eljárásokat, „az élet minden területén jól meg tudják állni a helyüket”. Tanári munkájáról a következőt vallotta:

„Az igazi hivatás, hogy felfedezzem és átadjam másoknak a világ azon részének értékeit, amelyet értek és szeretek.”

Halász Előd 1997-ben hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik, sírhelyét 2004-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. Hajdani szegedi lakóházán 2007-ben emléktáblát helyeztek el halálának 10. évfordulója alkalmából. Szakmai szellemisége az özvegye által létrehozott Halász Előd Alapítvány tevékenységében él tovább, melynek célja a fiatal germanista kutatók munkájának támogatása.

 

Források:

Varga Ferenc (szerk.) (2007). In memoriam Halász Előd. Inː Írások Halász Elődről. Szeged, Bába Kiadó

Országh László: H. E.: Német–magyar szótár. In: Magyar Nyelvőr, 1953

Veress Miklós, Halász Előd: Az igazi hivatás: beszélgetés dr. Halász Előd professzorral. In: Tiszatáj, 1966