100 éve született Fónagy Iván

1920. április 8-án, vagyis száz évvel ezelőtt, e napon látta meg a napvilágot a nyelvelmélet, a hangtan, a stílus, a költői nyelv és a mélylélektan kutatója, a nyelvtudományok doktora, az MTA tagja, Fónagy Iván. Építész család sarjaként többrétegű s európai színvonalú tudományos iskolázottságát Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen – elsősorban a prágai iskola élenjáró képviselőjénél, Laziczius Gyulánál –, Kolozsvárott és Párizsban szerezte. A költői nyelv nyelvészeti megközelítésű vizsgálatában Gáldi László volt mestere, pszichoanalitikai képzettségét pedig Hermann Imrének köszönhette. Már egyetemista évei alatt sorra jelentek meg számottevő publikációi, a legkülönfélébb témakörökben.

1948-ban a Fővárosi Könyvtár főkönyvtárosaként folytatta kutatómunkáját. 1949-ben végzett egyetemi tanulmányaival (francia nyelv és irodalom, német nyelv és irodalom, valamint fonetika szakokon), s 1950-ben innen került az MTA Nyelvtudományi Intézetébe. Ez idő tájt lektorként és fordítóként is tevékenykedett. Fonetikai-hangtörténeti, stilisztikai és mindenféle egyéb tudományos munkássága nagyon lassan bontakozott ki.

1957-ben lett a fonetikai osztály vezetője. Ezen időszakból származó műve, A hangsúlyról (Bp., 1958) máig klasszikus műnek számít. 1967 és 1970 között a Sorbonne vendégtanára volt. 1971-ben végleg Párizsban telepedett le. 1970-től nyugdíjazásáig a Centre National de la Recherche Scientifique kutatásvezető professzoraként tevékenykedett. Korábban idehaza is oktatott; s a magyarországi tudományos élettel való kapcsolatait mindvégig rendszeresen fenntartotta. Folyamatosan publikált magyar nyelvtudományi, irodalomtudományi és pszichoanalitikai folyóiratokban is, előadásokat tartott, részt vett hazai konferenciákon. Tagja volt jó néhány hazai és külföldi tudományos társaságnak. 1990-ben külső tagjai közé választotta őt a Magyar Tudományos Akadémia.

fónagy
Fónagy Iván [Forrás: Pannon Enciklopédia. Magyar nyelv és irodalom. Szerk. Sipos Lajos. Dunakanyar 2000, Budapest, 1996. 122. oldal, Magyar Elektronikus Könyvtár (Utolsó elérés: 2020. 04. 08.)]

Fónagy gyakran hívta fel a figyelmet arra, hogy a hétköznapi beszéd – szemben a költői nyelvvel – nem különösebben mondható kreatívnak. Gyakran élünk ún. helyzetmondatokkal, melyeknek sajátos tulajdonságait, létrejöttét, funkcióját behatóbban ő vizsgálta először.

A magyar nyelvtudomány szempontjából különlegesen fontosak Fónagy hangtani munkái. Számos tanulmányban foglalkozik a magyar nyelv hangtani sajátosságaival. Mivel a hazai tudományos élettel sohasem szakadt meg a kapcsolata, munkái nagyban befolyásolták a magyar hangtani kutatások későbbi alakulását is.

Fónagy munkásságának jelentős területe a költői nyelv vizsgálata is. Foglalkozott a stílus kérdéskörével, a metaforával, a költői nyelv szerkezeti tulajdonságaival. Az ezeket és hasonló kérdéseket tárgyaló munkái többnyire a Világirodalmi Lexikon című kiadványban jelentek meg. Ezen írások átdolgozott, kibővített változata A költői nyelv címmel is megjelent (Corvina, 1999). A költői nyelv nyelvészeti vizsgálata e munkák ismerete nélkül elképzelhetetlen.

Fónagy Iván munkássága a nyelvtudomány szinte minden fontosabb területét felöleli. Nála nem különülnek el élesen egymástól a különböző részdiszciplínák: együtt vizsgálja a fonetikai, fonológiai és jelentéstani szempontokat; nem választja szét egymástól a szinkróniát és a diakróniát; nem kezeli külön a szemantikát és a pragmatikát. A köznyelv mellett minden szinten szerephez jutnak a költői nyelv szempontjai is, ez teszi igazán élvezetessé munkáinak olvasását. És persze nyelvtudományi fejtegetéseiben a mélylélektan is állandóan jelen van. Fónagy munkásságát a nyelvtudományi problémák komplex, interdiszciplináris megközelítése jellemzi, ettől válik igazán sajátossá minden munkája.

Fónagy publikációs jegyzéke közel háromszáz tételt tartalmaz. Publikált magyarul, franciául, németül, angolul, olaszul, portugálul. A magyar nyelvészeti folyóiratokon kívül számos vezető nemzetközi folyóiratban tette közzé tanulmányait. Fónagy szeretett tanítani, de idehaza nemigen volt erre lehetősége. Franciaországon kívül azonban tanított az USA-ban, Ausztráliában és Svédországban. 2005. április 11-én hunyt el Párizsban. Örökségünk pedig nem kevesebb, mint egy egészen gazdag, egységes, reneszánsz szellemiségű életmű.

 

Irodalom

  • Bezecky Gábor 2005. Fónagy Iván 1920–2005. In. Literatura, 2: 257–8.
  • Szende Tamás 2005. Fónagy Iván 1920–2005. Egy életmű vezértényezői. In. Nyelvtudományi Közlemények, 275–9.
  • Szépe György 2006. Búcsú Fónagy Ivántól (1920–2005). In. Magyar Nyelv, 1: 121–3.