A régi ember számára az egész világ egyetlen eleven, szerves rendszer, a gabona pedig maga az élet, amely minden egyes szemében is az evangéliumi élő kenyér. Talán éppen ezért az aratás, de egyáltalán, a mag útja ott van a népi orvoslásunk gyakorlatában is.
A moldvai Klézsében, ha valakinek árpa nőtt a szemére, gyógyítás közben például a következő szöveget mondják: „Árpa, árpa téged learatlak, felkötözlek, kévébe kötlek, hazaviszlek, kicsépellek, megszelellek, zsákba béteszlek, a malomba elviszlek, megőröllek, hazahozlak, megszitállak, s kovászval meggyúrlak tésztának, megkelsz, kemencébe bévetlek, kenyérnek megsütlek s eszlek meg. Ham, ham, ham…”
Az életet alapozó munka és ünnep, szent és profán egysége és egyensúlya pásztorkodó és fölműves őseink, de általánosan is, alapvetően a népi műveltség titka. Melyet szinte egészen elfeledett a világ, s amit ma vagy megmosolygunk, vagy eszményítünk. Kisebb szünet, a gabona aratásával töltött időszak után jön a nagy nyári búcsúk ideje, az előbb emlegetett egyensúly és a közösség megélésének lehetősége. A közösségé, melynek élete egykor egészen e körül a „titkos erő” körül forogott.
Június 29-e Péter-Pál napja – a keresztény Egyház apostolfejedelmeinek jeles ünnepe. Az általánosan ismert hagyomány úgy tartja, hogy ezen a napon töve szakad a gabonának, meg lehet kezdeni hát az aratást. Nevezetes egyházi ünnep lévén – dologtiltó nap, ám egykor, a régi kézi aratások idején – egy-két nyalábnyit, ha rituálisan is, mégis csak vágtak az új gabonából. Palóc vidéken, de másutt is ezt nevezték „Jézus kévének”, amit Szűz Mária kék szalagjával kötöttek körbe. A Csallóköz magyarjai pedig úgy tudják, hogy aki, legyen az legény vagy leány elsőnek hallja meg a falu harangjának szavát ezen a napon, az még ebben az évben megházasodik.
Az aratás első hónapja július, melyet a régi kalendáriumok Szent Jakab havaként emlegetnek. A hónap a július 25-én esedékes ünnepe jussán kapta a nevét Krisztus apostoláról. Ez az időszak a népi megfigyelés szerint az esztendő legmelegebb időszaka, a nyár dereka, amikor is elérkezik a gabona aratásának s más termények betakarításának az ideje.
Július 2-án Sarlós Boldogasszony ünnepének egyházi tartalma szerint arra figyelünk, hogy Szűz Mária szíve alatt, a már megfogant Üdvözítővel meglátogatja idős rokonát, Erzsébetet, aki szintén áldott állapotban – Keresztelő Szent János születését várja. A magyar elnevezés az aratás egykori módjára utal, amikor még leginkább csak a nők arattak, mégpedig sarlóval. Gyönyörű analógián alapuló kép, hogy az életet, mindennapi kenyeret jelentő búza aratásának kezdete összekapcsolódik az áldott állapotban lévő Szűzanya alakjával. Így válik érthetővé, hogy a régiek, minden egyes búzaszemen Krisztus arcát vélték fölfedezni. Sok följegyzés is megerősíti, hogy ezen a napon a pap megáldotta az aratás templom falához támasztott szerszámait is. Péter-Pál napja kapcsán már említettük az aratás szertartásos megkezdését, amely erre a napra is jellemző volt, hogy azután a következő napokon már ténylegesen is hozzá lássanak a legnehezebb, mégis talán a legszebb nyári munkához.
A régiek élő hittel hitték, hogy az áldott állapotú Szűz Anya valóságosan is közöttünk jár. Jó palócaink körében hetven-nyolcvan esztendővel ezelőtt sokfelé lehetett látni a házak elé kitett, virággal díszített széket, ha útja éppen erre vinne a Boldogasszonynak, hát meg tudjon pihenni. Erről szól az egyik legkedvesebb néhai palóc adatközlőm Kóczi Manci néni ajkáról lejegyzett énekünk is:
„Mihozzánk is jöjj el ó isteni anya, / Nyitva áll előtted a szívünknek hajléka. / Hozd el minékünk is az Isten áldását, / Nyerj nékünk Fiadtól bőséges aratást. // Áld meg a munkáját szántónak-vetőnek, / Áld meg határunkat, szántóföldjeinket, / Hogy az egész világ szent örömmel szóljon, / Üdvözült légy, áldott légy Sarlós Boldogasszony…”
Július 11-e Nursiai Szent Benedek a nyugati szerzetesség és a szerzetesi élet rendjének, a regula szerzőjének liturgikus emléknapja – aki Szent Skolasztika ikertestvére volt. VI. Pál pápa 1964-ben Benedek mennyei születésnapját az európai szellemiség alakítójaként „Európa védőszentjévé” nyilvánította.
Bizonyosan nem véletlen, hogy éppen az imént emlegetett nagy nyári munkák derekán, július 12-én tiszteljük a tizennégy segítőszentet. Mindnyájuknak külön napja is van a kalendáriumban, ám itt együtt fohászkodik a hitben élő ember az Ő közbenjárásukért. Névsoruk változó, a leggyakrabban Szent György, Balázs, Erazmus, Pantaleon, Vitus, Kristóf, Dénes, Cirjék, Achátius, Euszták, Egyed, Szent Margit, Katalin és Szent Borbála tartozik ide.
Tértől és időtől függetlenül sokan, nagyon sokan fordultak és fordulnak hozzájuk, kérve a segítségüket a betakarítás sikeréért, de különleges élethelyzetekben a betegségek, háborúk, járványok, a létet veszélyeztető természeti csapások idején: