Magyarságkutató Intézet és a Kornéliusz EQ-Kutató Intézet november 21-én egész napos tudományos konferenciát rendezett a kooperáció társadalmi, érzelmi és nemzeti szerepéről. A program plenáris előadásokkal, díjátadókkal és szakmai vitával várta az érdeklődőket.
Az egész napos rendezvény célja az volt, hogy több tudományterület szemszögéből mutassa be az együttműködés szerepét a közéleti, társadalmi és személyes folyamatokban.
A délelőtti program Dr. M. Lezsák Gabriella főigazgató megnyitójával kezdődött. Az Intézet vezetője rámutatott, hogy a kooperáció, magyarul együttműködés – akár külső intézmények között, akár egy kutatóintézet különböző központjai között – csak akkor válik valódi erőforrássá, ha van közös cél, illetve a lelki készségek is adottak, mint például az empátiakészség, vagy épp az érzelmi intelligencia. A Magyarságkutató Intézet számára kiemelten fontos a belső együttműködés megvalósítása is, hiszen ez az alapja az interdiszciplináris kutatásoknak.
Köszöntőjében két témát emelt ki az előadások közül: az Árpád-házi királylányok dinasztikus kapcsolatait és Trianon történelmi feldolgozásának kérdéseit. Előbbiekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ezek a királylányok – Szent Erzsébettől Árpád-házi Jolánon át egészen a bizánci Iréné (magyar nevén Piroska) hercegnőig – érzékenyen és botrányok nélkül tudtak beilleszkedni idegen udvarok életébe, hidat képezve a különböző kultúrák között. Ellenpéldaként említette a nyugati dinasztiák házassági válságait, illetve magyar vonatkozásban Gertrúd királyné tragédiáját, amelyek azt mutatják, milyen következménye lehet az együttműködéshez szükséges lelki készségek hiányának.
A főigazgató ezt követően kitért arra is, miként lehet a Trianon-témát úgy megjeleníteni az oktatásban, hogy a fiatalok számára ne trauma legyen, de tisztában legyenek annak történelmi traumatizáló hatásával. Ehhez azon személyes kapcsolódások segíthetik őket, amikor otthonuktól például nyolcszáz kilométerre, Székelyföldön is magyarokkal találkozhatnak, akik testvérként tekintenek rájuk. Ennek hatékony eszköze a Határtalanul program. Mint hangsúlyozta, a történelmi tapasztalat átadásában a tanárok szerepe döntő: ha a pedagógus maga átéli és értékként közvetíti a témát, akkor a diákok számára Trianon sem traumaként, hanem identitáserősítő élményként jelenhet meg.
A konferencia első előadását Utasi Eszter tartotta, aki az érzelmi kompetenciák fejlesztésének új módszereiről beszélt, különös tekintettel a gyermekek gyorsuló döntési helyzeteire. Úgy fogalmazott: „A döntések ideje az őskortól máig egyre rövidül – ma már szinte gyorsabban kell választanunk, mint ahogy átgondolnánk.” Előadásában bemutatta azt is, miként használhatók a népmesei narratívák a kicsik EQ-fejlődésének támogatásában. Arra is kitért, hogy a mesékben rejlő tapasztalati anyag közvetlenül hat a korai döntéshozatali folyamatokra.
Ezt követően Dr. habil. Hecker-Réz Robert ismertette a sikeres kooperációk mögött álló pszichológiai és pedagógiai összefüggéseket. Kiemelte, hogy az érzelmi kompetencia fejlesztése nélkül nincs valódi tudásátadás, és a pedagógusok szerepe ebben meghatározó – hiszen ők nemcsak tanítanak, hanem mintát is adnak.
A délelőtt harmadik előadásában Dr. Köő Artúr szintén történeti megközelítésből vizsgálta a kooperációt, konkrétan a Trianon körüli érzelmi és tudományos torzulások felől. A történész azt elemezte, vajon létezhet-e teljes objektivitás a történetírásban, és mennyiben befolyásolják az érzelmek a múlt értelmezését. Előadása a romániai iskolákban használt történelemtankönyvek összehasonlító elemzésére épült, rávilágítva az elfogultság sokszor rejtett mintázataira.
A délelőtti programot Dr. Bíró Csilla zárta, aki az Árpád-házi dinasztiák érzelmi és családi hálózatairól tartott előadást. Rámutatott, hogy a klasszikus eseménytörténet sokszor nem mutatja meg a háttérben húzódó emberi kapcsolatokat és kooperációs mintázatokat, márpedig ezek nélkül nem érthető meg az Árpád-házi hercegnők valódi diplomáciai szerepe.
A délutáni szekciót Dr. Majorossy Imre előadása nyitotta, amelyben a női szerepek érzelmi és társadalmi átalakulását vizsgálta. Egy 19. századi drámai példán keresztül szemléltette, miként válhat a megbocsátás a kooperáció alapjává még ellenséges közegben is. Franjo Marković Zvonimir, a horvátok és dalmátok királya című színműve kapcsán bemutatta, hogyan jelenik meg az együttműködés lehetősége – éppenséggel a megbocsátáson keresztül – ott is, ahol a politikai és személyes konfliktusok első látásra áthidalhatatlannak tűnnek.
Bogárné Dr. habil. Kocsis Judit a tanulás hálózati természetéről beszélt. Előadása arra épült, hogy a tanulás nem pusztán intellektuális, hanem mélyen érzelmi és kapcsolati folyamat, amely csak akkor érvényesül igazán, ha az ember lélekben is kapcsolódni tud másokhoz. A hálózati tanulás antropológiai és spirituális dimenzióit is bemutatta, hangsúlyozva a közösségformáló erő jelentőségét.
A délután második díjátadó eseménye során a Kornéliusz Tudományos Életműdíjat 2025-ben Bognárné Dr. habil. Kocsis Judit vehette át. Az elismerést Dr. Szenczi Árpád, a tavalyi díjazott méltatta, majd M. Lezsák Gabriella főigazgató adta át.
A konferencia záróprogramjaként Dr. Szenczi Árpád mutatta be „Neveléstan értékkövetés és perszonalizáció társas-lelki élet alapján” című új kötetét. A rendezvényt Dr. habil. Hecker-Rész Róbert zárszava foglalta össze, kiemelve, hogy a kooperáció, azaz az együttműködés továbbra is alapvető társadalmi és emberi erőforrás.
